Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)
Ahogy azt a magyar külképviseleti szervek látták
A Csemadokhoz és Új Szóhoz érkező számos észrevétel, javaslat ellenére is az általános nézet az, hogy a magyar nemzetiség soraiban a legtöbb helyen még mindig meglehetős passzivitás, közömbösség tapasztalható. Ez megnyilatkozott a városi és járási pártkonferenciákon is és megmutatkozik a Csemadok most folyó járási értekezletein is. E közömbösség és passzivitás annak a nagyfokú óvatosságnak és tartózkodásnak a következménye, amellyel a magyar lakosság az egész demokratizálódási folyamatot kíséri. A magyar nemzetiség vezető képviselői által kimondott és ki nem mondott értékelés szerint a magyar nemzetiségű lakosságot korábban részben megfélemlítették, részben valóra nem váltott ígéretekkel olyan sokszor becsapták, úgyhogy most vagy tudatos, jól megfontolt óvatossággal és kétkedéssel, vagy a hosszú évek során rajtuk eluralkodott letargiával és apátiával szemlélik a fejleményeket. Egybehangzó az a megítélésük is, hogy ezen a helyzeten egyedül a magyar sajtó és egyedül a magyar vezetőfunkcionáriusok nehezen tudnak lényegesen javítani a szlovák sajtó ás a szlovák felelős párt- és állami vezetők segítsége nélkül. A magyar lakosság között tapasztalható erős kételyeket csak az utóbbiak oszlathatnák el pozitív állásfoglalással és bátorítással. A szlovák sajtó viszont ezekről a problémákról hallgat és hallgatnak az illetékes szlovák vezetők is. A Csemadok javaslatát szlovák nyelvre lefordítva és kb. a fele terjedelemre rövidítve a lényegét a ČTK kiadta a szlovák sajtónak és [a] többi hírközlési szervnek, de azt egyetlen lap sem ismertette. A TV is csak egy nagyon rövid interjút közölt Lőrincz Gyula elvtárssal, a Csemadok elnökével, amelynek keretében Lőrincz elvtárs lényegében csak a kérdés elvi vonatkozására térhetett ki, a gyakorlati megoldás módozataira már nem. Március végén a TV - a Csemadok sürgető kezdeményezésére - egy részletesebb beszélgetést vett filmre Szabó Rezsővel, a Csemadok KB főtitkárával, de ezt a mai napig sem közvetítette. Szabó Rezső személyesen interveniált a Pravda és más lapok főszerkesztőinél, akik különböző kifogásokkal, magyarázkodásokkal és üres ígérgetésekkel tértek ki a kérdés elől. Felvetette a kérdést a SZLKP KB illetékes titkáránál és osztályvezetőjénél is, akik ígéretet tettek megfelelő intézkedésre, de ennek sincs még nyoma. Ezért érthető, hogy a magyar sajtóban egyre gyakrabban és egyre türelmetlenebbül teszik fel a kérdést: miért hallgat a szlovák sajtó? Elsősorban a szlovák sajtó hallgatása és a szlovák vezetők állásfoglalásának hiánya miatt ezen a téren egy veszélyes, feszültségatmoszféra kezd kialakulni, mert a magyar igények és javaslatok súlyosan elferdítve és kiforgatva kezdenek terjedni a magyarul nem tudó szlovák lakosság és funkcionáriusok között, mintha a magyarok Magyarországhoz való visszacsatlakozást, Bacílek és Široký rehabilitálását követelnék, stb. Sőt a Lúd c. napilap április 5-i száma a Magyarországról Dél-Szlovákiába áttelepült szlovákok egyik akciója kapcsán már kifejezetten magyar burzsoá nacionalizmussal, sovinizmussal és irredentizmussal vádolja Lőrincz Gyula elvtársat, az Új Szó március 27-i számában megjelent állásfoglalása miatt, abból tendenciózusan, önmagukban félreérthető félmondatokat ragadva ki. Hasonló szellemű tudósítást közöl a Roľnícke noviny április 4-i száma is (mindkét cikk fordításban; mellékelve).454 Nem foglalt állást e kérdéskomplexumban még a SZLKP felső vezetése sem. A SZLKP KB Elnökségének legutóbbi - még a CSKP KB ülése előtt - tartott ülésén időhiány miatt nem tárgyalták a kérdést, mindössze „elvileg értettek egyet azzal, hogy ezt a 464 464 A mellékelt újságcikkeket nem közöljük. 382
