Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)
Ahogy azt a magyar külképviseleti szervek látták
kérdést is rendezni kell”. Nem hozták létre a magyar és ukrán nemzetiség képviselőiből azt a javasolt munkacsoportot sem, amely a SZLKP akcióprogramjának erre vonatkozó részét dolgozta volna ki. A SZLKP KB egyik illetékes osztályának vezetője szerint a Csemadok javaslatából „nagyon sok megvalósítható” s a párt abból az alapelvből fog kiindulni a rendezés során, hogy a vegyes nemzetiségű járásokban mindenütt a kisebbségben maradók érdekeinek a védelmét biztosítsák elsősorban. Értesüléseim szerint a legkonkrétabban a Szlovák Állam- és Jogtudományi Intézetben foglalkoznak ezzel a kérdéssel, ahol a szlovák-cseh federáció elveinek konkrét kidolgozását végző bizottságon belül külön négytagú munkacsoportot hoztak létre a nemzetiségi kérdés alkotmányi és államjogi rendezése különböző variánsainak a kidolgozására. A magyar nemzetiség helyzetének a Csemadok javaslata alapján történő rendezése esetén a Csemadok jellege és feladatköre is lényegesen megváltozna. A magyar nemzetiségű lakosság érdekvédelmét (sokan követelik, hogy a Csemadok ezt a feladatot is lássa el) a magyar államhatalmi és államigazgatási szervek biztosítanák, a létrehozandó tudományos és kulturális csúcsszervek, intézmények a többi állami szervvel karöltve a magyar nemzeti kulturális fejlődést biztosítanák és irányítanák s a Csemadok mintegy transzmissziós szerepet töltene be e szervek és a magyar lakosság tömegei között. Felmerült a káderhelyzet is: rendelkezésre állana-e a szükségleteknek megfelelő számú és képzettségű, magyar nemzetiségű funkcionárius. Általános vélemény, hogy az induláshoz ezek rendelkezésre állanának; természetesen nem mindenütt megfelelő képzettséggel, de ezeket hamar, 1-2 éven belül pótolni tudnák. E kérdéskomplexum kapcsán eddig összegyűjtött tapasztalatok egyértelműen azt mutatják, hogy a párt nem volt felkészülve e kérdés ilyen gyors és intenzív, konkrét felvetődésére, nem alakította ki az álláspontját, nem tud megfelelően reagálni, válaszolni a felvetett kérdésekre s így ez a terület is egyelőre kicsúszott a kezéből és irányításából, ezért a mai helyzet bizonytalanságot, feszültségeket és kölcsönös gyanakvás, bizalmatlanság veszélyét rejti magában (amit a mellékelt cikkek is bizonyítanak). Április végéig valószínűleg jobban kibontakoznak a megoldás körvonalai, alapelvei; most várható a SZLKP KB Elnökségének az ülése, amelyen már nyilvánvalóan tárgyalják ezt a kérdést is; április közepén lesznek a kerületi pártkonferenciák, amelyeknek szintén állást kell foglalniuk e kérdésben s végül április 16-18. körül lesz a SZLKP KB plénuma, ahol megtárgyalják a SZLKP akcióprogramját, amelynek a nemzetiségi kérdés rendezésének alapelveit is tartalmaznia kell.465 Végül röviden az ukrán nemzetiségről: az ukrán nemzetiség képviselői elsőként vetették fel sérelmeiket és követeléseiket, de azokat nem dolgozták ki olyan részletesen, mint a Csemadok, s követeléseiket főleg a szláv testvérség eszméjével támasztották alá. Ők is az önigazgatás elve alapján kívánják helyzetük rendezését s az 1945-ös állapotok (Ukrán Nemzeti Tanács) visszaállítását követelik. A Csemadok és az ukrán nemzetiség képviselői között - az ukránok tartózkodása miatt - igényeik, javaslataik kidolgozása során egyeztetés, konzultálás nem volt. Szlovák részről az ukrán javaslatokkal kapcsolatban sem történt konkrét állásfoglalás. Sztankó főkonzul 465 Az SZLKP akcióprogramját megtárgyaló és jóváhagyó KB-ülésre 1968. május 22-24-e között került sor. 383
