Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)
A csehszlovákiai magyarság a reformfolyamatban és a normalizáció első éveiben (Eseménytörténeti összefoglalás)
Röviddel az állásfoglalás nyilvánosságra hozatala után teljesen világos volt, hogy ennek értelmezése körül teljesen eltérő nézetek alakultak ki az elnökség egyes tagjai részéről. Az elnökség egyik csoportja az állásfoglalásra, mint a nemzetiségi kérdés megoldásához való őszinte hozzájárulásra tekintett. A szélsőséges nacionalizmus képviselői az állásfoglalást azonban csak kiinduló pontnak tekintették destruktív politikai céljaik megvalósítása érdekében. Világosan megmutatkozott: ezek az erők nem úgy képzelték el, hogy a párt- és állami szervek oldják meg a nemzetiségi kérdést, ellenkezőleg, az adott politikai légkört arra akarták kihasználni, hogy a CSEMADOK-ból fokozatosan egy magyar politikai párt jöjjön létre, mely Dél-Szlovákiában átvenné a kommunista párt vezető szerepét. A szélsőséges csoportok a célok megvalósítása érdekében igyekeztek a CSEMADOK- ból eltávolítani azokat, akik akadályt jelentettek céljaik megvalósításában. Kifejezésre jutott ez az igyekezet a CSEMADOK kassai járási bizottságának Őszinte szóval című állásfoglalásában, melyet a CSEMADOK valamennyi járási bizottságának megküldték. A nacionalista elemek céljai megvalósításának útján fontos állomás a CSEMADOK KB 1968. június 8-án és 9-én Dunaszerdahelyen megtartott ülése, ahol sikerült az elnökségből eltávolítani Fábry Istvánt, Krocsány Dezsőt, Szabó Bélát, Kosztanko Antalt és másokat, realizálódik tehát a košicei (kassai) járási bizottságnak és az írószövetség magyar szekciójának állásfoglalása. Ez a központi bizottsági ülés egyben a lemondott Lőrincz Gyula elvtárs helyébe új elnököt választott Dobos László személyében. A dunaszerdahelyi plénum határozatában ugyan azt mondta, hogy (idézem): „A CSEMADOK munkájának kiinduló pontja és ideológiai alapja a marxizmus-leninizmus, mely meghatározza szövetségünk gyakorlatát és elméletét. Továbbra is szilárdan a proletár nemzetköziség alapján állunk és egész tevékenységünkben az emberek szocialista nevelését tartjuk legfőbb célunknak." Azonban a plénumon hozott káderváltozások, különösen az elnök személyének változása, valamint a jobboldal néhány képviselőjének beválasztása a szövetség elnökségébe, megteremtette a CSEMADOK-ban azt a légkört, mely megfelelt a jobboldali nacionalista erők céljainak. Ezért egyáltalán nem volt véletlen az sem, hogy ugyanazok, akik Dunaszerdahelyen hangadói voltak a nacionalista és pártellenes nézeteknek, 1968 augusztusában is ihletői és hangadói voltak az antiszovjetizmusnak454 a CSEMADOK Központi Bizottságában. A CSEMADOK Központi Bizottságán belül uralkodó antiszocialista455 hangulat azonban közelről sem volt jellemző a CSEMADOK tagságára; a csehszlovákiai magyar dolgozók döntő többsége úgy fogadta a szövetséges csapatokat, mint barátokat és testvéreket, dolgozóink a városokban és a falvakon ennek a meggyőződésnek különböző formában tanújelét is adták. A X. országos közgyűlés előkészítése 1969-ben teljesen magán viseli a jobboldali opportunizmus minden megnyilvánulását. Kifejezésre jutott ez a program előkészítésében, mely formálisan ugyan elismerte a párt vezető szerepét, de ugyanakkor kidomborította a párt iránti partneri viszonyt és a CSEMADOK-ot a csehszlovákiai magyarság reprezentánsává kiáltotta ki. Ezt a programot a X. országos közgyűlés jóváhagyta, annak ellenére, hogy 1969 márciusában, két héttel a közgyűlés előtt, Husák elvtárs utasítására az SZLKP akkori ideológiai titkára456 összehívta a CSEMADOK elnökségének kommunistáit és közölte 454 szovjetellenességnek. 455 szocialistaellenes. 456 Bohuš Graca. 371
