Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)
A csehszlovákiai magyarság a reformfolyamatban és a normalizáció első éveiben (Eseménytörténeti összefoglalás)
velük Husák elvtárs véleményét a programmal kapcsolatban és kifejtette, hogy a CSEMADOK nem helyettesítheti a tudományos intézményeket, nem helyettesítheti az állami és pártszervek munkáját, nem szabad, hogy a CSEMADOK-ból partneri szervezetet építsenek és hogy a CSEMADOK a csehszlovákiai magyarság reprezentánsának tekintse magát. A politikai vakság és merev hozzáállás hosszú ideig fékezte a CSEMADOK-ban a konszolidációs folyamat kibontakozását, és noha 1970-ben történtek is különböző káderintézkedések az apparátusban és a központi bizottságon belül, ez csak nehéz politikai harc eredményeként valósult meg. Később pedig a konszolidációs folyamat felgyorsulása elsősorban a párttagkönyvcseréhez kapcsolódott, melynek folytán a központi bizottság és a járási bizottságok soraiból távoztak azok az emberek, akik valamilyen formában hordozói vagy támogatói voltak a nacionalista és jobboldali nézeteknek. A konszolidációs folyamat idején a központi bizottság felmentette tisztsége alól 28 tagját és tisztségviselőjét, változások történtek a KB elnökének, vezető titkárának és titkárának személyében. Járási bizottságaink ugyancsak elvégezték az 1968-69-es évek értékelését, ennek alapján mindenütt megtették a szükséges káderintézkedéseket és felmentették tisztségük alól a járási bizottságoknak azokat a tagjait, aki[k]nek ténykedése az elmúlt időszakban negatívan befolyásolta a Szövetség életét. Miként egész társadalmunk, Szövetségünk is drága árat fizetett az 1968-69-es évek tévelygéseiért és hibáiért. E tévedések és hibák nagy hatással voltak a CSEMADOK egész népművelési és népművészeti tevékenységérre. A nemzetiségi kérdés túlzott előtérbe kerülése oda vezetett, hogy a népművelési munka területén csökkent az előadások száma, főleg olyan előadásoké, melyek a csehszlovákiai magyar dolgozók szakképzettségének és politikai színvonalának emelését szolgálták volna. A 68-69-es események negatívan befolyásolták a kulturális tömegmozgalmi munka fejlődését városainkban és falvainkon. A CSEMADOK munkája egyre egyoldalúéban a nemzetiségi kérdés problémái felé orientálódott, minek következtében helyi szervezetink egyre passzívabbá váltak a népművelési munka és a kulturális tömegmozgalmi munka területén. Ilyen szempontból a CSEMADOK belső életének konszolidációjáról csak azután beszélhetünk, amikor 1971 áprilisában457 Dobos László lemondása után Fábry István lett a CSEMADOK országos elnöke, és az elnökség összetételében is változások történtek. Ettől az időtől kezdve a CSEMADOK elnökségének és a KB apparátusának minden igyekezete arra irányult, hogy a CSEMADOK maradék nélkül visszatérjen azoknak a népművelési és kulturális feladatoknak a teljesítéséhez, melyek szövetségünk jellegéből adódnak és összhangban vannak az állami kultúrpolitika célkitűzéseivel. A központi bizottságnak ez az igyekezete ma már eredményeket mutat fel, habár ez a folyamat nem megy végbe zökkenőmentesen, és még sok munka vár ránk, hogy a CSEMADOK aktivitása ismét régi fényében csillogjon. Ehhez azonban az új központi bizottság és elnökség, valamint a tisztségviselők fokozott aktivitására, szervező munkájára és politikai tisztánlátására lesz szükség a jövőben. A kulturális fronton és a CSEMADOK-ban is elkövetett hibák és hiányosságok arra késztették pártunk központi bizottságát, hogy levonva az 1968-69-es évek tanulságait, megtegye a szükséges intézkedéseket, hogy a kulturális front valamennyi szervezete és intézménye a jövőben minden erejét maradék nélkül a szocializmus és a dolgozó nép szolgálatába állítsa. Ennek alapján, mint ismeretes, az SZLKP KB Elnökségének hatá457 Helyesen: 1971 márciusában. 372
