Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)

A csehszlovákiai magyarság a reformfolyamatban és a normalizáció első éveiben (Eseménytörténeti összefoglalás)

Az úttörő szerepet a magyar fiatalok vállalták magukra. Mindez nem véletlen, hiszen a már a hatvanas évek közepétől egyre erőteljesebben szerveződő magyar ifjúsági klub­mozgalom vezetői közül kerültek ki azok a fiatal értelmiségiek (többek között Duray Mik­lós és Varga Sándor), akik aktívan kivették részüket a reformfolyamatból, s a Csema­­dok által is megfogalmazott reformelképzelések fő támogatói voltak. A magyar fiatalok már 1968 márciusában, azt követően, hogy a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottsága ha­tározatot hozott az ifjúsági rétegszervezetek létrehozásának lehetőségéről, bejelentet­ték egy önálló magyar ifjúsági szervezet megalakításának tervét. 1968. április 6-ra ösz­­szehívták a magyar fiatalok első országos értekezletét, amelynek résztvevői életre hív­ták a Magyar Ifjúság Központi Tanácsát (MIKT) azzal a feladattal, hogy dolgozza ki az önálló magyar ifjúsági szervezet programját és alapszabályzatát. Ezek véglegesítésére 1968 júliusában, a Keszegfalván megrendezett IV. Nyári Ifjúsági Találkozón, ill. a MIKT vezetőségének ezt követő ülésén került sor.36 A Csehszlovák Nőszövetség Szlovákiai Központi Bizottságának kiadásában megjele­nő Nő című hetilap szerkesztősége már a lap 1968. április 5-i számában közzétette a szervezeten belüli magyar bizottság létrehozásának szándékát bejelentő nyilatkozatát,37 az első konkrét lépések ennek megvalósítása érdekében viszont már csak a szovjet megszállást követően történtek meg. A magyar pedagógusszövetség előkészítő bizott­sága 1968. július 18-án alakult meg Párkányban, s augusztus végére összehívta első ülését is,38 erre azonban a közbejött megszállás miatt csak későbbi időpontban kerül­hetett sor. A gyakorlatilag az egész társadalom támogatását élvező reformfolyamat, noha a csehszlovák párt- és állami vezetés Moszkvával továbbra is jó kapcsolatokra törekedett, hamar kiváltotta a szovjet vezetés nemtetszését. A Szovjetunió és a szovjet tömb többi országának vezetői 1968 márciusától kezdődően egyre nagyobb gyanakvással szemlél­ték a csehszlovákiai fejleményeket: a plurális társadalom kialakulása irányába mutató tendenciákat, a véleménynyilvánítás szabadságát, a korábbi politikai üldözöttek és a pártonkívüliek szervezkedését, a spontán módon létrejövő autonóm szervezetek és in­tézmények megjelenését, a polgári Csehszlovákia kommunisták által megszüntetett po­litikai pártjainak, társadalmi és egyházi szervezeteinek újjáalakítására irányuló törekvé­seket. Miután a Szovjetunió az erőteljes diplomáciai és a burkolt katonai nyomás elle­nére sem tudta kikényszeríteni az „ellenforradalmi tendenciák” felszámolását, a szov­jet vezetés a nyílt katonai beavatkozás mellett döntött, s a Szovjetunió, valamint a Var­sói Szerződés további négy tagállamának (Lengyelország, NDK, Magyarország és Bulgá­ria) hadseregei az 1968. augusztus 20-ról 21-ére virradó éjszaka megszállták Csehszlo­vákiát. A magyar kisebbség az ország cseh és szlovák lakosságához hasonlóan mély meg­döbbenéssel fogadta és elítélte a katonai beavatkozást, ami egyúttal a megszállókkal szembeni egységfront létrehozását és a szlovák-magyar nemzetiségi feszültségek - igaz, csupán átmeneti - elcsitulását eredményezte.39 Az augusztus 21-ét követő napok-36 A magyar ifjúsági szövetség megalakulásának előzményeire lásd Varga Sándor: i. m. 161-165. p. 37 Nő, 1968. április 5. 3. p. 38 Új Szó, 1968. július 26. Megalakul a csehszlovákiai magyar pedagógusok országos szövetsége?, 4. p. 39 Štefanský, Michal (zost.): i. m. 318. p. 31

Next

/
Thumbnails
Contents