Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)
A csehszlovákiai magyarság a reformfolyamatban és a normalizáció első éveiben (Eseménytörténeti összefoglalás)
háború utáni magyar- és németellenes rendelkezések felülvizsgálása, az érintettek rehabilitálása és kárpótlása. A hivatali kétnyelvűség érvényesítésével kapcsolatban, miközben felmerült az államnyelv bevezetésének lehetősége is, az volt kérdéses, hogy a kétnyelvűség elvét az illető nemzetiség számaránya alapján vagy a területi elvből kiindulva alkalmazzák. Végül pedig abban sem sikerült közös álláspontot kialakítani, hogy szükség van-e önálló nemzetiségi kulturális és tudományos intézmények, valamint munkahelyek létrehozására. Az albizottság nemzetiségi tagjai tehát számos alapvető kérdésben nem tudtak közös nevezőre jutni annak szlovák és cseh tagjaival, akik a nemzetiségek által benyújtott javaslatokat sorra elutasították Ilyen körülmények között esélye sem volt annak, hogy a Csemadok KB Elnöksége által július 15-én jóváhagyott és az albizottság elé terjesztett konkrét alkotmánytörvény-tervezetet az albizottság a majdani alkotmánytörvény alapjául fogadja el. A meglehetősen vontatottan haladó tárgyalások 1968 júliusában holtpontra is jutottak, ezért az albizottság megszakította munkáját, s úgy határozott, hogy a beérkezett javaslatokat elbírálás céljából a felsőbb politikai szervek elé terjeszti.34 A nemzetiségi albizottságban folytatott tárgyalások kudarca arra késztette a nemzetiségi kulturális szövetségeket, hogy közös tanácskozáson egyeztessék a nemzetiségek államjogi helyzetének rendezésével kapcsolatos nézeteiket, és nyilatkozatban nyomatékosítsák az azzal kapcsolatos elvi álláspontjukat. A Csemadok, a Csehszlovákiai Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetsége és a Lengyel Kulturális és Művelődési Szövetség képviselőinek 1968. augusztus 14-én elfogadott közös nyilatkozata szerint a nemzetek és nemzetiségek egyenjogúságát, valamint a nemzetiségek önigazgatási jogát nem elég deklarálni, hanem azokat az alkotmányban kell rögzíteni, s ugyancsak alkotmányosan kell megteremteni az említett jogok gyakorlásának államhatalmi, politikai és végrehajtó szerveit és intézményeit.35 A prágai tavasz liberálisabb politikai légkörében felmerült az országos társadalmi szervezetek nemzetiségi alapon történő átszervezése, illetve önálló magyar társadalmi szervezetek létrehozásának lehetősége is. A csehszlovákiai magyarság - gyakran több évtizedes múltra visszatekintő - kulturális és társadalmi szervezeteit ugyanis a második világháború után kivétel nélkül felszámolták, s bár 1949-ben lehetővé tették a Csemadok létrehozását, a kultúregyesület megalakulása nem elégítette ki a magyar kisebbség igényeit. 1968 márciusában a Csemadok KB és az írószövetség magyar szekciójának állásfoglalása is megfogalmazta a társadalmi szervezetek át-, ill. újraszervezésének szükségességét. Az előbbi ezt még csupán a Szlovák Szakszervezeti Tanács és a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség (CSISZ) keretén belüli magyar osztály, az utóbbi már egy önálló magyar ifjúsági szervezet, pedagógusegyesület, újságíró- és írószövetség létrehozásával képzelte el. A prágai tavasz idején végül az önálló magyar ifjúsági szövetség és a magyar pedagógusszövetség, valamint a nőszövetség melletti magyar tagozat létrehozására történtek meg a kezdeményező lépések. 34 SNA, ÚV KSS. k. 1209, Zápis zo 14. schôdze Predsedníctva ÚV KSS, 12. 7. 1968; FKI, Szabó Rezső iratai, 6. d., Javaslat a nemzetiségekről szóló alkotmányerejű törvényre; Új Szó, 1968. július 28. Haza és jog. Beszélgetés Dobos Lászlóval és dr. Szabó Rezsővel, 5. p.; Zvara, Juraj: A magyar dolgozók részvétele... I. m. 271-272. p. 35 Új Szó, 1968. augusztus 15. Közös nyilatkozat. A csehszlovákiai lengyel, ukrán és magyar kulturális szövetségek képviselőinek tanácskozása, 2. p. 30
