Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)
A csehszlovákiai magyarság a reformfolyamatban és a normalizáció első éveiben (Eseménytörténeti összefoglalás)
revizionizmussal és a második világháború eredményeinek megkérdőjelezésével vádolták meg a Csemadokot és tisztségviselőit.19 A Szlovákia Kommunista Pártja (SZLKP) Központi Bizottságához és az SZNT-hez is eljuttatott különböző szlovák állásfoglalások, amelyeket a Matica-szervezeteken kívül gyakran pártalapszervezetek fogalmaztak meg, a dél-szlovákiai szlovákok védelme ürügyén többek között a hivatali kétnyelvűség megszüntetésére, a szlovák nyelv hivatalos államnyelvvé tételére, a szlovák állam idején is alkalmazott ún. reciprocitás elvének alkalmazására és a Csemadok elnökének, Lőrincz Gyulának a leváltására és felelősségre vonására szólították fel a szlovák párt- és állami szerveket.20 Lőrinczet különösen annak kapcsán érték heves támadások, hogy az Új Szó 1968. március 27-i számában megjelent nyilatkozatában, miközben elítélően nyilatkozott a magyar kisebbség második világháború utáni jogfosztásáról, megemlítette azt az egyéként közismert tényt, hogy a magyar lakosságot 1918-ban akarata ellenére és megkérdezése nélkül csatolták a Csehszlovák Köztársasághoz.21 A személyét ért támadások miatt Lőrincz, aki a hatalmi nomenklatúra legbefolyásosabb magyar nemzetiségű tagjai közé tartozott, s 1964 óta tagja volt az SZLKP KB Elnökségének is, az SZLKP KB 1968. április 9-i ülésén fel is ajánlotta lemondását elnökségi tagságáról, azt azonban a KB nem fogadta el.22 A Csemadok-állásfoglalás kedvezőtlen szlovák fogadtatásának és a második világháború utáni magyarellenes intézkedések felülvizsgálására való hajlandóság hiányának okaira Fábry Zoltán mutatott rá A magyar kisebbség nyomorúsága és nagysága című írásában. Fábry meglátása szerint a szlovákság egyfajta erkölcsi próbatétel előtt áll, mivel a jogfosztás elítélése „a bűn bevallását és a bűntudat vállalását jelentené”, ennek azonban még csak a nyomai sem fedezhetők fel a szlovák társadalomban.23 A szlovák-magyar sajtóvitával párhuzamosan, nem kis mértékben annak hatására megnőtt a szlovák és magyar lakosság közötti bizalmatlanság, ami nemzetiségi konfliktusok lehetőségét is magában hordozta, bár az is tény, hogy a szlovák sajtó a más jellegű helyi konfliktusoknak is előszeretettel adott nemzetiségi színezetet, így igyekezve fenntartani és erősíteni a szlovákok veszélyeztetettség-érzését.24 Lokális konfliktusok veszélyére figyelmeztettek 1968 tavaszán a szlovák pártvezetés számára készült helyzetjelentések is: Taksonyban állítólag betörték a Magyarországról áttelepült szlovákok ablakait, Deákiban a helyi magyar lakosság a magyar nemzeti lobogó alatt menetelve a 19 A nemzetiségi kérdésről folytatott sajtóvitára lásd Szarka László: Cseh és szlovák szerzők... i. m. 137-141. p. Jellemző, hogy a Csemadokénál kedvezőbb fogadtatásra találtak az ukrán kulturális szövetség 1968. március 11-én megfogalmazott javaslatai, noha azokban Ukrán Nemzeti Tanács és egy ukrán autonóm terület létrehozásának kívánsága is szerepelt. 20 Slovenský národný archív, Bratislava [Szlovák Nemzeti Levéltár, Pozsony; a továbbiakban: SNA], Ústredný výbor Komunistickej strany Slovenska [Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága; a továbbiakban: ÚV KSS], k. 1206., Zasadanie ÚV KSS 7. júna 1968; Pecka, Jindrich-Belda, Josef-Hoppe, Jirí: i. m. 259-261. p.; Žatkuliak, Jozef: Federalizácia československého štátu 1968-1970, Vznik československej federácie roku 1968. Praha-Brno, Ústav pro soudobé dejiny AV ČR-Nakladatelství Doplnék, 1996, 274-275. p. /Prameny k déjinám československé krize v letech 1967-1970. Díl 5/1. svazek./ 21 Új Szó, 1968. március 27. Beszélgetés Lőrincz Gyula elvtárssal a magyar nemzetiségi kérdésről, 5-6. p. 22 SNA, ÚV KSS, k. 1879, a. j. 88., Stenografický záznam zo zasadania ÚV KSS, dňa 9. apríla 1968. 23 Fábry Zoltán: A magyar kisebbség nyomorúsága és nagysága. Új Szó, 1968. április 28. 5-6. p. 24 Lásd pl. Smena, 1968. április 21. Kvapky blenu na Žitnom ostrove. Treba zaujať stanovisko ku konfliktom v Dunajskej Strede, 7. p. 26
