Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)
A csehszlovákiai magyarság a reformfolyamatban és a normalizáció első éveiben (Eseménytörténeti összefoglalás)
21-én véleményezésük és kiegészítésük céljából járási bizottságainak is megküldte a javaslatokat. Az elkövetkező hónapokban nemcsak a szövetség járási bizottságaitól és helyi szervezeteitől, hanem különböző magyar munkaközösségektől, iskoláktól, ifjúsági kluboktól több száz állásfoglalás érkezett a Csemadok KB-hoz és a magyar lapok szerkesztőségeihez, amelyek amellett, hogy támogatásukról biztosították a KB javaslatait, számos helyi követelménnyel alátámasztva további észrevételekkel egészítették ki azokat. Ezek az állásfoglalások, amelyek nemegy esetben a Csemadok KB-énál is merészebb javaslatokat tartalmaztak, megfogalmazták többek között a párthatározatokban garantált, azonban a gyakorlatban nem érvényesített hivatali kétnyelvűség betartásának, az összevont magyar és szlovák iskolák szétválasztásának, magyar nyelvű egyetem és főiskolák létrehozásának, az 1948-ban elszlovákosított magyar helységnevek visszaállításának és rendkívüli népszámlálás megtartásának igényét. A szlovák sajtó, a Matica slovenská, valamint a párt- és állami szervek részéről a későbbiekben a leghevesebb bírálat a Csemadok Galántai Járási Bizottságának március 28-i, valamint Losonci Járási Bizottságának március 30-i állásfoglalását érte. Az előbbi többek között a kassai kormányprogram nemzetiségeket érintő revízióját, a reszlovakizáció, a csehországi deportálás és a lakosságcsere átértékelését, a meghurcoltak rehabilitálását s ezen akciók szervezőinek felelősségre vonását, az utóbbi pedig magyar választókörzetek kialakítását és a magyar iskolahálózat elsorvasztásáért felelős iskolaügyi megbízott leváltását sürgette.16 A Csemadok KB-énál több szempontból radikálisabb javaslatokat fogalmazott meg a Szlovák írók Szövetsége Magyar Szekciójának március 22-i állásfoglalása is. Ez egyrészt kibővítette és konkretizálta a magyar iskolaügy és intézményhálózat kiépítésére vonatkozó elképzeléseket, másrészt azonban szükségesnek tartotta az 1945 utáni magyarellenes intézkedések áldozatainak rehabilitálását és anyagi kárpótlását, a jogfosztás ellen tiltakozók pereinek felülvizsgálását és a kompromittálódott kisebbségi vezetőknek a vezető tisztségekből való távozását is.17 A kisebbségi magyar sajtóban nyilvánosságra hozott javaslatok a Csemadok korábbi beadványairól és az interdiszciplináris bizottság munkájáról gyakorlatilag semmit nem tudó szlovák közvéleményt váratlanul érték. A szlovák lapok - noha azt szlovák fordításban megkapták - a Csemadok KB március 12-i állásfoglalását nem ismertették. E helyett nagy nyilvánosságot biztosítottak a Csemadok-állásfoglalásokkal és a magyar lapokkal polemizáló s a magyar lakosságot a déli országrészekben élő szlovákok elnemzetietlenítésével és elnyomásával vádoló cikkeknek és nyilatkozatoknak.18 A sort a délszlovákiai szlovákok nevében fellépő „bazini harmincnyolcak” március 30-i állásfoglalása nyitotta meg, majd a magyarlakta településeken sorra szerveződő Matica-klubok nyilatkozatai folytatták, amelyek a Csemadok-állásfoglalásokból tendenciózusan kiragadott idézetek révén nacionalizmussal, sovinizmussal, sőt - elsősorban a galántai állásfoglalásnak a kassai kormányprogram revíziójára vonatkozó kitételei miatt - egyenesen 16 FKI, Csemadok irattára, rendezetlen iratok, Rezolúciók 1968. 17 ÚJ Szó, 1968. március 24. A Szlovákiai írószövetség magyar szekciója vezetőségének álláspontja, 1„ 4. p. 18 Pl. Z rezolúcie Slovákov, presídlených na Slovensko. Roľnícke noviny, 1968. április 4. 1., 4. p.; Olšinský, Rudolf: Maďari kontra Slováci? Kultúrny život, 1968. április 12. 1., 3. p.; Gáfrik, Michal: My, podnájomníci vo vlastnej krajine. Kultúrny život, 1968. április 19. 6. p.; Okáli, Daniel: Hľadanie „hriešnikov“ Košického vládneho programu. Predvoj, 1968. április 25. 12-13. p. 25
