Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)

A csehszlovákiai magyarság a reformfolyamatban és a normalizáció első éveiben (Eseménytörténeti összefoglalás)

nyelvnek, amivel sok félreértés kiküszöbölhető lenne. Javasoljuk, hogy az ország nevét kötőjellel írják (Cseh-Szlovákia), s hogy a vezető szövetségi tisztségeknél vezessék be az alelnöki funkciót, amelyet a két tagköztársaság képviselői felváltva töltenének be. A nemzetiségi alkotmánytörvény tervezetéből töröljék azt a kitételt, hogy a nemzetiségek­nek joguk van nyelvük használatára a hivatalos érintkezésben, mivel ez hátrányosan érintené a szlovákokat azzal, hogy lehetetlenné tenné, hogy a magyarok által lakott or­szágrészekben közalkalmazottként vagy a hivatalokban dolgozzanak. A magyar nyelv hi­vatalos érintkezésben való használata ezzel nem válna lehetetlenné, de nem lehet tör­vénnyel arra kényszeríteni a szlovákokat, hogy magyarul tanuljanak. 69 Pozsony, 1968. október 15. A Szlovák írók Szövetsége magyar szekciójának az Új Szó­ban közzétett állásfoglalása a készülő nemzetiségi alkotmánytörvénnyel és a szlovák ál­lamnyelv bevezetésére irányuló törekvésekkel kapcsolatban. A SZLOVÁKIAI ÍRÓK SZÖVETSÉGE MAGYAR SZEKCIÓJÁNAK NYILATKOZATA „Senkit sem akarunk bottal kergetni a paradicsomba, mert bármely szép szavakat mondanánk is a „kultúráról”, a kötelező államnyelv kényszerrel, megszorítással jár ... kiélezi az ellentéteket milliónyi új súrlódást okoz, növeli az ingerültséget, a kölcsönös meg nem értést stb. íme ez az, amiért az orosz marxisták azt mondják, hogy elkerülhetetlen: - lemonda­ni a kötelező államnyelvről, biztosítani a lakosság számára minden helybeli nyelven va­ló tanítást és felvenni az alkotmányba egy alaptörvényt, amely érvénytelennek nyilvánít­ja egyik nemzetnek bármi néven nevezendő privilégiumát és a nemzeti kisebbség joga­inak bármilyen csorbítását...” (Lenin: Kell-e kötelező államnyelv?, 1914) Mi, csehszlovákiai magyar írók megnyugvással vettük tudomásul, hogy a párt és az ál­lam központi szervei a föderáció kikiáltásával egyidőben alkotmánytörvény formájában akarják biztosítani a csehszlovákiai nemzetiségek jogait is. A nyilvánosságra hozott törvé­nyjavaslatot303 alapjában pozitívan értékeljük, s történelmi jelentőségűnek tartjuk. Növek­vő nyugtalansággal figyeljük azonban a törvényjavaslat vitáját a szlovák sajtóban. A vita ürügyén ugyanis elhangzanak olyan át nem gondolt (a továbbiakban csak a Matica slo­venská, a Szlovák írószövetség és a Szlovák Tudományos Akadémia napokban közzétett nyilatkozatára kívánunk reagálni), sőt rosszindulatú vélemények is, amelyek egyáltalán nem szolgálják nemzeteink és nemzetiségeink - napjainkban annyira fontos - egységét. Erre a kiharcolt egységre vigyázva, mi, csehszlovákiai magyar írók nem kívánjuk az augusz­tus előtti vitákat újra kezdeni, de mivel sorsunkat, fejlődésünket évtizedekre meghatározó dokumentumról van szó, szükségesnek tartjuk leszögezni a következőket: 303 A Pravdában 1968. október 4-én, az Új Szóban október 5-én jelent meg a nemzetiségi alkotmánytörvény nyilvános megvitatás céljából közzétett javaslata. 203

Next

/
Thumbnails
Contents