Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)
A csehszlovákiai magyarság a reformfolyamatban és a normalizáció első éveiben (Eseménytörténeti összefoglalás)
1. Alapfontosságúnak tartjuk, hogy - az idevonatkozó kormányhatározatnak megfelelően - a nemzetiségek jogait biztosító törvényt a föderációs törvénnyel egyidőben, azaz 1968. október 28-án hirdessék ki. Ennek elhalasztására tett javaslatok (elsősorban a Szlovák írók Szövetsége elnökségének, a Matica slovenská plenáris ülésének javaslataira gondolunk) számunkra, elfogadhatatlanok. 2. A törvényjavaslat bevezetőjében többször is említett „önkéntességi elv” („tvoria v dobrovoľnej, nerozlučnej a bratskej pospolitosti spolu s českým a slovenským národom národnosti maďarská, nemecká... atď.", „v snahe ďalej prehĺbiť a upevniť dobrovoľné spolužitie ... národov a národností...”)304 csak akkor nyer értelmet, ha a nemzetiségekre vonatkozó alkotmánytörvény megszövegezésénél az illetékesek a nemzetiségek szükségleteiből és követeléseiből indulnak ki, s nem más idegen érdekekből. 3. Tiltakozunk azon törekvések ellen, amelyek szerint a többségi nemzetek nyelvét kötelező államnyelvvé kell törvényesíteni. A nyelv nemcsak a nemzetnek, hanem a nemzetiségeknek is „alapattribútuma”.305 Jozef Ružička, szlovák nyelvész, a szlovák nyelv jogait védve erről így ír: „Ostáva nám teda presne iba jazyk ako základný (lepšie povedané) ako jeden zo základných atribútov národa. A v našom prípade je to skutočne pravda, že práve pre túto svoju dôležitosť pre národné povedomie bola slovenčina - a je aj podnes - predmetom útokov a obrán.”306 - Ez betűről betűre igaz, a nemzetiségek nyelvére vonatkoztatva is. S ilyen támadásnak fogjuk fel azokat a törekvéseket, amelyek a cseh és szlovák nyelv államnyelvi mivoltát törvényesíteni akarják. (Lásd a Szlovák Tudományos Akadémia nyelvi osztályának nyilatkozatát a Pravda 1968. október 12-i számában).307 A marxizmus nem ismer államnyelvet, illetve a többségi nemzet erőszakeszközének tartja azt a kisebbségekkel szemben. A szlovák nyelv államnyelvvé törvényesítésével a nacionalista elemek követelései nyernének törvényes alapot. 4. Kérjük a törvényjavaslat harmadik cikkelyének harmadik bekezdését a közzétett formában törvényesíteni. - Megdöbbenve olvastuk a Szlovák írószövetség elnökségének és a Szlovák Tudományos Akadémia nyelvi osztályának a nyilatkozatát (lásd uo. és a Rudé právo 1968. október 12-i számában), mely a dolgokat szándékosan összekeverve a kisebbségek nyelvének védelmét a nemzetiségek között élő szlovákok jogai elleni támadásnak minősíti. Szükségesnek tartjuk itt a mai annyiszor hangoztatott véleményünket megismételni: A nemzetiségek nyelvének szabad használatát csak úgy látjuk biztosítottnak, ha a vegyes lakosságú járásokban a hivatalokban a nemzetiségek nyelvét is beszélik, de ez egyáltalán nem a dél-szlovákiai szlovákok kétnyelvűvé tételét célozza, hanem a nemzeti egyenjogúság alapfeltétele és a hivatali ügyintézés megkönnyítése. 5. Nagy jelentőséget tulajdonítunk a törvényjavaslat azon bekezdésének, amely a nemzetiségek anyanyelvi művelődését biztosítja. Kérjük, hogy ez a törvény is ilyen fogal304 „a cseh és a szlovák nemzettel önkéntes, megbonthatatlan és testvéri közösségben élő magyar, német... stb. nemzetiség alkotja”, „arra törekedve, hogy tovább mélyítse és szilárdítsa a nemzetek és nemzetiségek önkéntes együttélését...” 305 lényegi, elválaszthatatlan tulajdonsága. 306 „Tehát a nemzet alapvető, jobban mondva egyik alapvető attribútumaként pontosan a nyelv maradt meg a számunkra. A mi esetünkben valóban igaz az, hogy a szlovák nyelv a nemzeti öntudatban betöltött szerepe miatt támadások és védekezések tárgya volt és a mai napig is az.” 307 A Szlovák Tudományos Akadémia Ľudovít Štúr Nyelvtudományi Intézetének nyilatkozata a Pravda 1968. október 14-i számában jelent meg. Lásd a 68. sz. dokumentumot. 204
