Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
314 Fedinec Csilla ellenére ez a két politikai tábor megengedte, tűrte, sőt előmozdította, hogy itt a tőid és a munka, ez a két elsőrendű gazdasági tényező, ezek járulékos gazdasági tényezőjével szemben, a tőkével szemben háttérbe szoríttassák. Ennek a helycserének a megtörténte csak úgy érthető, hogy a cseh agrár és a cseh szocialista pártok vezető emberei is mind a tőke árnyékában, a nagybankok igazgatóságában sütkéreznek és engedelmesen kiszolgálják a bankokrácia céljait. Ezt tudva könnyen megértjük, hogy a két vezető politikai tábor miért tűri tétlenül a kisemberek kiuzsorázását, miért tűri Szlovcnszkón és Podkarpatská Rusban a horribilis kamatlábat s miért engedi meg, hogy a cseh bankok fiókjai még a magas kamat idejében való fizetése esetéin is a tőke 5-10 százalékának megfelelő törlesztési részleteket is behajtsanak tüzzel-vassal. A legnagyobb krízis idején más államokban kímélcti időt biztosítanak az adós javára, itt a termelő gazda érdeke sorsa tizedrangú kérdés. Fontos, hogy a pénz befolyjék. De a szemérmetlenséggel határos, hogy a kormány még a közcélokra rendelt adófillérckct is, az életképtelen monstrum-bankokba töltse bankszanálás címén, csak azért, mert egy cselt nemzeti szocialista politikusnak nem elég rokonszenves a nemzeti demokrata Preiss dr. a Živnobankból. De az állam egész pénzügyigazgatása rossz vágányokra terelődött. A pénzügyminiszter ahelyett, hogy a polgárok fizetőképességével, a pénz értékeinek háromszoros emelkedésével számot vetne s az egész államháztartást cgyharmaddal lecsökkenteti számokra állítaná be, aminek szükségességét a költségvetés parlamenti főelőadója a cselt szoedem Remeš is szükségesnek tartotta kihangsúlyozni, ehelyett egyre-másra gyártja az új adó és illeték törvényeket, emelte az ipart és kereskedelmet fojtogató forgalmi adót, megadóztatja a villanyvilágítást, emelni akarja a boradót, emeli az illetékeket és be akarja vezetni az adóval hátralékban levők börtönét. És mert az adósrófot már túlcsavarta, a srófok járatai megszakadtak, a présből már nem folyik az életet jelentő pénz, a pénzügyminiszter úr a pénzt a beruházási kölcsön hangzatos jelszavával akarja kicsalogalni rejtőkéből. A beruházási kölcsön körül a koalíciós pártok sajtójában érdekes vita indult meg. Mig a józanabb polgári pártok lapjai óva intik a kormányt az clhamarkodástól. a szocialisták annál nagyobb hévvel sürgetik annak kiírását. Nem kívánok belemélyedni annak taglalásába, hogy az új tervezett beruházási kölcsön kibocsátásának milyenek a pénzügyi piaci clőföltétclci, azt is másodrendűnek tartom, amit a cseh nemzeti szocialista sajtó sürget, hogy tudniillik a kölcsönakció sikeréhez nélkülözhetetlenül szükséges a beruházási programra kidolgozása, ellenben két dologtól tartok. Az egyik az, hogy a legutóbbi belső beruházási kölcsönnel a vasutak deficitjét fedezték s a francia kölcsönből annyit sem hoztak be az országba, amennyi egy tyúkól felépítésére kell. Alapos az aggodalmam, hogy a tervezett beruházási kölcsön is minden szép program ellenére is elfogy a vasutak újabb deficitjének fedezetére s még jól járunk, ha a munkanélküliek is kapnak belőle cgy-két levesre valót. De hogy a kölcsönből beruházási munkára is teliének, azt csak a vakon hivő ember hiszi cl. A másik dolog az, hogy az új beruházási kölcsönt követi a második, harmadik, nyolcadik, mint az a hadikölcsönökné! volt. A kormány kezd nagyon rákapni a könnyű kölcsönpolitikára, a kölcsönökből a napi rendes szükségleteket fedezi, magas kamat kibocsátásaival a legélesebb versenyt fejti ki a pénzpiacon s így a magánhitelt keresők nem juthatnak ezért sem kölcsönhöz. Természetes, hogy ilyen körülmények között a kölcsönpolitikát a leghatározottabban ellenezni vagyok kénytelen. Bár a szociális biztosítási központok igazán széleskörű autonómiát élveznek, ezt a kérdést is szóvá kell tennem itt, különösen ama fonák, sőt visszás helyzet kö-
