Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 83 28 Ungvár, 1920. december 15. Korláth Endre (Ruszmszkói Magyar Pártok Szövetsége) cikke a magyar egység gondolatáról az Ungváron megjelenő Ruszinszkói Magyar Hírlapban. Ruszinszkói Magyar Testvéreim! [cenzori törlés] Végre valahára belátta, megérezte, hogy a tömörülés, az egyesülés adja meg azt az erőt, mellyel léte és jogai érdekében tengernyi ellenségével szemben a siker biztató reményében bátran síkra szállhat. A mostoha sorsra jutott itteni magyarság végre megtalálta önönmagát. A magyar pártok, amelyek mint egyedek az elnyomó hatalommal szemben - sajnos - gyengéknek bizonyultak, szövetségre léptek. Itt Podkarpatszka Ruszban f. évi november hó 30-án, Szlovcnszkón december 7-én bontották ki a szövetségi lobogókat azzal a szent fogadalommal: „Egyesült erővel a magyarság jogaiért - létéért!” Abból az alkalomból, hogy a ruszinszkói magyar pártok szövetségre léptek, és c szövetség ügyvezetésével engem bíztak meg, fordulok Hozzátok azzal a kéréssel, hogy a pártvezéreitek állal rcám ruházott megtisztelő, de egyben terhes működési körömben megértő munkátokkal támogatni szíveskedjetek. Tudom, hogy nem nyilvánulhatott meg mindnyájatoknak az akarata, mert a gyülekezési jog megszüntetésével, a statáriummal akadályozva voltatok az alkotmányos akarat nyilvánításában, de érzem, hogy c választás nem annyira megtiszteltetés, mint inkább egy szíves és terhes kötclcsségvállalás, amelyre minden magyar a magyarság iránti szcrctctböl kötclcsségszcrűcn vállalkozik. E kitüntetéssel nem érzem magam egy cseppet sem kitűnőbb magyarnak nálatok, és munkám csak akkor lehet eredményes, ha mindnyájan egyformán, vallás-, fclckczct- és osztálykíilönbség nélkül, teljes erőnkkel fogjuk szolgálni az ide szakított magyarság, vagyis saját politikai, gazdasági, kulturális és társadalmi érdekeinket. Fél éve annak, hogy a politikai élet küzdőterére léptem, amikor a jogpárt vezetősége ügyeinek intézését rcám bízta. Tettem ezt nem azért, hogy egy új párt alakításával még inkább széttagoljam a magyarságot, hanem azért, hogy azokat a magyarokat, akik foglalkozásuknál, társadalmi helyzetüknél fogva sem a Kcrcsztényszocialista Pártban, sem a Kisgazdapártban nem tudtak elhelyezkedni, tömörítsem, s módot adjak minden magyarnak olyan elhelyezkedésre, ahol a saját gazdasági érdekeit is képviselve lássa. A Magyar Jogpárt programja első perctől olyan, hogy abban minden magyar clhclyczkcdhetik, s c program pártunk megalakítása óta mindig az egyesítés gondolatát szolgálja, s pártunkban mindenki támogatást nyerhetett s elhelyezkedhetett, aki magát magyarnak vallja, tartozzék az bármely társadalmi osztályhoz, vallásfelekezethez, s legyen lökés avagy munkás. Bár a jogpárt első perctől az egyesítés gondolatát szolgálta, mégis tapasztalható volt, hogy c párt leginkább a városok lakosságát tudja tömöríteni, a kereskedőt, az iparost s általában az úgynevezett latcincr elemet. Ezért kellett a magyarság ér-
