Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
608 Fedinec Csilla déli felében is jelentős százalékát alkotják a lakosságnak a rutének, az egyéb nemzetiségekhez tartozó része a lakosságnak pedig nem lehet akadálya a közigazgatási egység helyreállításának. Ha a túlnyomórészt magyar lakosságú Ungvár város közigazgatási szempontból a vajdasághoz tartozik, akkor oda tartozhatik az ugyancsak magyar többségű Máramarossziget és oda tartozhatnak a vármegye déli felében lakó román nemzetiségű magyar állampolgárok is. Л vármegye ketté osztása ellen szólnak a történelmi szempontok és Máramarossziget ősi megyeszékhely jellegének épségben tartása mellett a gazdasági, földrajzi és közlekedési szempontok is. Nem utolsó érv továbbá ez ellen az sem, hogy nyomatékos szükség nélkül nem kívánatos a vármegyék területének a megváltoztatása. Különösen nem kívánatos ez akkor, ha szántuk szaporításával is járna. Л szomszédos Bcsztcrce-Naszód vármegyéhez pedig már csak azért sem csatolható Máramaros vármegye déli fele, mert a radnai havasok természetes határként választják el a két vármegyét egymástól. A vajdaság egyik vármegyéje tehát a csonkítatlan Máramaros vármegye lenne, amely egyike a Trianon előtti ország legnagyobb vármegyéinek. Az önkormányzat számos kérdésében komoly nehézséget okozna azonban, ha Máramaros vármegye mellett két olyan másik vármegye tartoznék a vajdasághoz, amelyek területe együttvéve sem érné el a Máramaros vármegye területét. Mégis ez a kevésbé jelentős érv amellett, miért kell Ung és Bereg vármegyének a vajdaság halárain helül eső részét egyesileni. Sokkal lényegesebb már az a körülmény, hogy a vajdaság területére cső beregi résznek Ung vármegyéhez csatolása és a vajdaság határain kívül maradó ungi területnek Bereg vármegyével való egyesítése révén a két vármegyének egymás közti határa azonos lesz a vajdaság határával; a vajdaság területe tehát magában fogja foglalni a teljes Ung és Máramaros vármegyét, mig az egész Bereg vármegye kívül marad az új önkormányzati egységen. A megyehatároknak törvényhozási úton való megváltoztatása elvi akadályba nem ütközik, a hetvenes-nyolcvanas években szoros példákat találhatunk erre. (L. különösen az I876:XXX1II. törvénycikket, amely huszonnégy vármegye területét szabályozta újra, továbbá az I880:LV., 1881:LXIli., 1884:V11. törvénycikket.) Az ekként javasolt változtatás nem érinti a törvényhatóságok számát, nevét és székhelyét, figyelemmel van tehát a vármegyék kialakulásával és fennállásával kapcsolatos hagyományokra. Ung vármegye székhelye s egyszersmind egyetlen városa: Ungvár már a javaslat szerint is a vajdaság határain belül lesz, Bereg vármegyének pedig nemcsak a székhelye: Beregszász, hanem másik városa: Munkács is kívül esik ezeken a határokon, úgy hogy a vármegyének a vajdasághoz kerülő részén nem marad olyan helység, amely alkalmas lehetne megyeszékhelynek. Még ha nem is állana fenti ez a nehézség, akkor sem lehetne az országnak két Ung és két Bereg vármegyéje, sem pedig az önkormányzati terület határa nem oszthat ketté egy vármegyét. A javasolt megoldás eleget tesz az egyszerűsítésre irányuló és a javaslatban is kifejezésre jutó törekvésnek, eleget tesz a takarékossági követelményeknek is, amikor nem szaporítja a törvényhatóságok számát és végül arányosítja a vajdasági vármegyék területét, minthogy a megnövekedőit Ung vármegye meg fogja közelíteni Máramarost. A javaslat 17. ij-ához fűzött indoklás ugyan azt mondja, hogy a hármas (Ung, Bereg, Máramaros) vármegyei beosztás szükséges azért, mert a völgyek fekvése a három tájtcrülctct eléggé élesen elválasztja egymástól és a három megye beosztás esetében minden táj lakói könnyen cl tudják érni természetes központjukat. Ez az érvelés valóban nyomatékosan támasztja alá a vármegyei szervezetnek nemcsak név-
