Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 601 Uisa ugyanis rést ütne a magyar állam egységén, a törvényhozó szándékával ellentétben tartományi jelleget kölcsönözne az újonnan szervezendő kormányzási, illetőleg közigazgatási területnek. Kétségtelen, hogy az említett terület ezzel még nem válnék valóságos tartománnyá, nem lenne törvényhozási különállása, a vajdasági gyűlést azonban csak egy, bár igen lényeges, de mégis könnyen elmosódó fokozati különbség választaná már cl a tartománygyüléstől, a vajdasági gyűlés által hozandó statútumokat a tartománygyűlés által elfogadott törvényektől, az előbbieknek a kormányzói helytartó által a kormányzó nevében történő megerősítését az államfői szentesítéstől, illetőleg kihirdetéstől. Kár elvetni a félreértésnek és későbbi téves következtetéseknek a magvát akkor, amidőn arra semmi néven nevezendő szükség nincsen. A magyar történeti hagyományokban gyökerező és a: állam egész szervezetébe, az ősi íratlan alkotmányunk keretébe szervesen beleülő önkormányzatot - ami pedig a javaslat célja - akkor adunk ennek a területnek, hu új intézmények /elállítása helyett a meglévőket használjuk jel, s töltjük ki a szükséges tartalommal. E sorok írója más másfél évvel ezelőtt rámutatott arra, hogy évszázados történelmi szerepüknek megfelelően a vármegyékre kell építeni a szóban forgó terület önkormányzati rendszerét. Az önkormányzat testületi szervei eszerint a törvényhatósági bizottságok közgyűlései lennének. A vajdaság határainak megállapításával és mcgycbcosztásával legközelebb fogunk foglalkozni. Már most előre kell azonban bocsátanunk anynyit, hogy elgondolásunk szerint a vajdaság területén csak két vármegye lenne: Ung és Máramaros, továbbá egy törvényhatósági jogú város: Ungvár. A javaslat indoklásában elvileg kívánatosnak és nélkülözhetetlennek mondja a vármegyei szervezet fenntartását, ugyanakkor azonban megfosztja azt minden tartalmától. Kívánatosnak tartja főleg azért, hogy az ország beosztásának egyöntetűsége a vajdasági önkormányzati jogkör mellett is megmaradjon. A javaslat szerint szervezendő vajdasági vármegyéknek azonban semmi közük sem lenne a magyar vármegyéhez, egyszerű közigazgatási kerületek lennének. Megfosztja őket a javaslat főispánjuktól, ugyanakkor, amikor Ungvár thj. város főispáni tisztét továbbra is fenntartja. Megfosztja őket - legalábbis egyelőre - törvényhatósági bizottságuktól, kisgyülésüktöl; közigazgatási bizottságuk és egyéb testületi szerveik tagjait, úgyszintén az alispántól kezdve összes választott tisztviselőiket olyan testület választaná, amelybe nemcsak az illető vármegyének, hanem a vajdaság területén lévő összes törvényhatóságoknak a választóközönsége küldene ki tagokat. Közvetve tehát mindkét vármegyének a közönsége beleszólna egymás legbensöbb szervezeti és igazgatási kérdéseibe, sőt a vajdaság területén fekvő törvényhatósági joggal felruházott város közönsége egyoldalúan gyakorolna befolyást ezekre a kérdésekre mindkét vármegyében. Csak fokozná ennek a helyzetnek a visszásságát az a körülmény, hogy a javaslat szerint az egyes vajdasági vármegyék törvényhatósági bizottságának a jogkörét is az egész vajdasági terület választói által választott szerv gyakorolná egyelőre. Ezt a rendelkezést a javaslat a vármegyéknek a bécsi vonal által való területi megosztásával, a megyék intelligenciájának kisebb számával és a vajdasági autonómia erősítésének a szempontjával indokolja. Az ország jelenlegi határai közt fekvő magyar vármegyék területi beosztására és szervezetére azonban semmiféle külső körülmény nem gyakorolhat befolyást. Nem gyakorolhat tehát befolyást az sem, hogy egyes vármegyék területe részletekben, két alkalommal került vissza az országhoz. Ha az első bécsi döntésben megállapított vonalat - mint hozzávetőleges