Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
602 Fedinec Csilla néprajzi határt alapul is vesszük a vajdaság területének a meghatározásánál, a vármegyék szervezetének a megállapítása teljesen független ettől a kérdéstől. Ha az indoklás csak arra kívánna célozni, hogy a vajdasági vármegyék a területi megosztás által túlságosan kicsinyekké válnak, ezen az aggályon is segíteni akar az. a javaslatunk, amely a törvényjavaslat és indoklása által - az utóbbinak egy helyétől eltekintve következetesen háromban megjelölt, a valóságban azonban öt csonkamcgyébö! kettőt alakítana, anélkül, hogy ezzel vármegyéink számán és székhelyein változtatna. Ezáltal elesnék az indoklás második érve is: a megyék intelligenciájának kisebb száma. Ami végül a vajdasági autonómia erősítésének a szempontját illet, ez aligha tekinthető egyébnek szép szólamnál. Mennyiben erősíti vajon a vajdasági autonómiát a vármegyei autonómia megszüntetése, az erős központosítás és az idegen befolyás intézményesítése a megyék belső életére? Maga a javaslat sem tarthatja túlságosan meggyőzőnek az indokolásában felhozott érveket, mert még ugyanabban a bekezdésben megállapítja, hogy a vajdasági gyűlésnek jogában áll a vármegyei önkormányzatok helyreállítását javasolni, amely lehetőség az indoklás szerint „különben alkotmányunkból természetszerűen folyik”. A rendelkező rész azonban nem következetes ebben a tekintetben, nem emeli ki mindenütt, hogy a vajdasági gyűlés csak egyelőre gyakorolja a törvényhatósági bizottságok jogkörét. így a vajdasági gyűlés hatáskörét megállapító 10. íj egyáltalában nem különböztet a gyűlést állandóan és csak egyelőre megillető jogok, illetőleg teendők közölt. Megemlíthetjük még azt az aránytalanságot is, hogy a vajdaság területén az alig 70 tagból álló vajdasági gyűlés gyakorolná három vagy éppen négy törvényhatóság területére kiterjedő hatáskörrel azokat a jogokat, amelyeket másutt egy törvényhatóság területén az általában több száz tagból álló törvényhatósági bizottság gyakorol. A vajdasági gyűlés tagjait felsoroló 9. Ij második bekezdésében munkácsi görög szertartásit római katolikus püspök helyett megyéspüspök lenne a szabatos megjelölés. A vajdaság területéhez tartozó vármegyék közigazgatásának különleges módon való megállapítását egyébként az indoklás szerint sem az önkormányzat lényege, hanem csak gyakorlati szempontok teszik szükségesség. A vármegye, illetőleg a megyegyülés jogkörének a vajdasági gyűlésre ruházását az indoklás az egyszerűsítésre való törekvéssel magyarázza. Azzal a törekvéssel, hogy elkerüljük a túlságosan sok fórumot. Ezt azonban egyszerűbben érjük cl fordítva: ha megtartjuk a meglévőt s nem állítunk helyébe újat! A tervezett vajdasági gyűlés elejtésével önmaguktól megszűnnének mindazok a kifogások is, amelyekre a javaslatnak a statútumok és a szabályrendeletek között tett, szabatosságot nélkülöző, rendszertelen és homályos megkülönböztetése ad okot. Slaliilnm és szabályrendelet ugyanis egy fogalmai jelöl meg. A statútum magyar neve eredetileg helyhatósági szabály, majd az 1870:XL11. törvénycikkel bevezetett szóhasználat szerint helyhatósági szabályrendelet. Ezen a megjelölésen az államnak valamely önkormányzattal felruházott része által saját magára s tagjaira nézve az önkormányzat körében megállapított szabályokat értjük. Vajdasági statútum és vajdasági szabályrendelet közt nem lehel tehát jokozuli különbségei tenni. Erre csak a vármegyei önkormányzat helyreállítása után amire a javaslat lehetőséget ad - nyílnék mód, amikoris megkülönböztethetnénk vajdasági és törvényhatósági szabályrendeleteket. Már az 1848 előtti jogunk is különböző helyi önkormányzati hatóságok (municipiumok) szabályalkotási jogát ismerte el. így helyhatósági szabályok (statuta
