Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 597 Л javaslat 1. §-a és a hozzá tűzött indoklás szerint a törvényhozás az egységes magyar államon belül Kárpátaljai Vajdaság néven különleges kormányzati egységet szervez. Az önkormányzattal felruházandó terület szabatosan minősíti a javaslat különleges kormányzati egységnek, ugyancsak helyes alkotmánytörténcti érzékkel alkalmazza jogállásának meghatározására a vajdaság kifejezést, amit c sorok írója már a visszacsatolás után közvetlenül megjelent (Magyar Nemzet, 1939. április 5.) vezércikkében ajánlott. Ugyanakkor felvetette azonban azt a gondolatot is, hogy a vajdaságot Munkácsi Vajdaságnak kellene elnevezni. Figyelemmel arra, hogy a törvényjavaslat az indoklásban felsorolt okokból Ungvárt jelöli ki a vajdaság székhelyeként, nem leltet akadálya az Ungvári Vajdaság elnevezésnek sem, bár a munkácsi püspök székhelye is Ungvár. Kétségtelen előnye azonban bármelyik utóbbi megjelölésnek a Kárpátaljai Vajdaság elnevezéssel szemben, hogy sokkal jobban kidomborítja azt, hogy itt nem tartománnyal, hanem csak különleges kormányzási, illetőleg közigazgatási területtel állunk szembe. A vajdaságnak nem országos különállása, hanem csak bizonyos fokú kormányzati különállása lesz a javaslat szándéka szerint is. Ez a jellege azonban könnyen elhomályosulhat a jövőben, ha a vajdaság területét, amelynek eddig - amint azt az indoklás is kiemeli - sem földrajzi, sem közigazgatási neve nem volt, most hivatalos címében országrészre utaló földrajzi névvel jelöljük meg. A javaslat 6. §-a a vajdasági címerről és zászlóról rendelkezik. Figyelmet érdemel ezzel kapcsolatban az a történelmi tény, hogy az erdélyi vajdaságnak soha nem volt külön cimcrc. Erdély címere már a fejedelemség korából származik. Bár a javaslat az önkormányzat képviseleti szervére bízza a címer megállapítását, ez nem jelentheti valamilyen mesterségesen tervezett címer elfogadását. Ha a vajdaság önálló címert kap, ez csak a területén fekvő törvényhatóságok címereinek egyesítéséből származhatik, amint Erdély címere is a helyhatósági egységekként tekinthető három nemzet címerének egyesítéséből keletkezett. A tervezett vajdasági gyűléssel külön foglalkozunk. Általánosságban csak annyit jegyzőnk meg itt, hogy a vajdaság szervezeteinek megállapításában eltért a javaslat attól a mai körülmények között feltétlenül szem előtt tartandó irányelvtől, hogy az önkormányzatot a lehető legkisebb anyagi megterheléssel kell megvalósítani. Már alkotmányjogi és törvényszcrkcsztési szempontból is kifogás alá esik azonban a részletes indoklásnak az a teljesen felesleges megállapítása, hogy a vajdasági gyűlés tagjait mentelmi jog fogja megilletni. A mentelmi jog ugyanis fogalmilag csak a törvényhozó testület tagjait illeti meg; a negatívum kiemelése a vajdasági gyűléssel kapcsolatban tehát olyan látszat keltésére alkalmas, mintha a vajdasági gyűlést csak fokozati különbségek választanák cl az országgyűléstől, vagy pedig mintha csctcnkint határozná meg a törvényhozás azt, kiket illet mentelmi jog a törvényhozó testület tagjain kívül is. Ugyancsak külön fogunk foglalkozni azzal a kérdéssel, mennyiben helyes és célszerű kormányzati szempontból az a kettéosztása a vajdaság élén álló szerv hatáskörének, amit a javaslat a vajda mellett külön kormányzói helytartói tiszt felállításával óhajt keresztülvinni. Alkotmányjogi vonatkozásban mindenekelőtt az utóbbi elnevezés vált ki súlyos kifogásokat. A magyar alkotmánytörténet során a helytartó mindig területi korlátozás nélkül gyakorolta az általa helyettesített közjogi szerv jogkörét, vagy ennek egy részéi
