Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Iratok

Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 521 148 Budapest, 1939. május 10. Morvay Zsigmond válasza Egan Imre Milyen legyen a ruszin autonómia? című írására. [igán Imre barátom lázban égve, lázas sietséggel igen érdekes és jó szándékú füzetet adott ki, amelyben mindazokkal vitába száll, akik a Kárpátaljának adandó önkormányzat kérdésében nyilatkozatokat tettünk s hozzá akarunk járulni ahhoz, hogy az ott visszatért lakosság az új berendezkedés során minél boldogabb, mcgclé­­gedettebb legyen. Az összes nyilatkozatokat adók közül engem támad legjobban azért, mert én az Új Magyarság húsvéti mellékletében röviden lefektettem azokat az elveket, amelye­ket mint régi gyakorlati közigazgatási ember Kárpátalján szerzett tapasztalataim alapján megvalósíthatónak látok.*4 Magától értetődik, hogy egy ilyen rövid vázlatot nem lehet részletesen megin­dokolni. De arra nem is volt szükség, mert az indoklást a koditikációs munka elvég­zése utánra, illetve a tervezet végére szoktuk hagyni. Most eltérek ettől a szabálytól, de mielőtt áttérnék kifogásainak ismertetésére s arra adandó válaszomra, valamint az ő tervezeteinek bírálatára, le akarom szögezni azt a legfőbb szempontot, amely engem a Kárpátaljának adandó autonómia kérdé­sében vezet. Kárpátalját én nem egy olyan nemzetiségi vagy divatos szóval élve né­­piségi területnek tartom, amely önként szakadt cl tőlünk s most, hogy visszajött, pa­­cifikálni kellene. Kárpátalját őseink a honfoglaláskor vérrel szerezték, tehát ősi jo­gon magyar föld, nekünk magyar anyafoldünk. Az azon a földön élő lakosság tehát magyar volt s annak is kell maradnia. A Kárpátalján élő rutének legszívesebben látott vendégeink, akik pár évszázad­dal később jöttek be hozzánk s akik évszázadokon keresztül sohasem éltek vissza a vcndégjoggal, sőt velünk együtt életüket és vérüket áldozták közös hazánkért. Ezért kapták a „gens fidclissima" nevet is. Ezért fogadtuk őket testvéreinknek. Az a tény, hogy a rutének egy egészen sajátos és olyan szláv nyelvet beszélnek, amelyet a nagy­orosz alig ért meg, semmit sem változtat azon a közjogi helyzeten, hogy ők magya­rok. Hála Istennek, sok más idegen nyelvet beszélő jó állampolgárunk is van még. A mi ruténünk mindig is magyarnak vallotta magát. Az intelligens rutén kifo­gástalan hazafi volt s akik valaha értük és velük dolgoztunk, soha nem tudjuk elfe­lejteni őket. Kárpátalján nem voltak ukránok, pravoszlávok is csak kevesen s azt is csak a háború előtti néhai Duliskovics Arnold barátom útján tudtuk meg a híres gróf Bobrinszky-félc skízma-pcr folyamán. 63 Dr. Egan Imre: Milyen legyen a ruszin autonómiai! Miravcsik Könyvnyomda. Ungvár, 1939, húsvét havában. 64 Milyen legyen Kárpátalja autonómiája? Új Magyarság 1939. április 9.

Next

/
Thumbnails
Contents