Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Iratok

500 Fedinec Csilla

Mindezen kísértő árnyak örökre száműzve lehetnek a kárpátaljai autonómia okos bástyái közül.

Van a magyar-ruszin kérdésnek még egy kényes pontja: a liturgia. Ez is sok oktalan félreértést okozott még hivatalos tényezőknél is, egyszerűen azért, mert a kérdés mélyére való hatolás helyett színes politikai argumentummá engedték eltolódni Pedig ma, amikor pl. éppen az ukrán mozgalomban, de másutt is benne van a nemzeti liturgikus nyelv gondolata a magyar nyelv és nemzeti gondolat szempontjából egyáltalán nem jelenthet még a riadozók előtt sem veszélyt a palcoszláv liturgia (amint azt „A görög rítus liturgikus könyvei és a magyar nyelvre való átültetésük” Miskolc, 1938. c. füzetemben részletesen kifejtettem).

Az autonómia területe csak az eperjesi egyházmegyei oroszság bekapcsolásával képzelhető. Az a látható asszimiláció, amely ott a keleti tótság javára történi, annál is csak értékgyarapodást jelent. Duchnovics, Popradov, a mi kárpátaljai oroszságunk ébresztő költői is azon területen működtek s ezen terület is épp úgy várja a nyelvi, vallási és kulturális autonómia szabályozó, de egyben megnyugtató áldásait, mint a már visszatért „Ruszinszkó”.

íme néhány pont a komplexumból, amelyek azt bizonyítják, hogy a kérdés alapvető tudományos és történelmi posztulátumainak figyelembe vétele nélkül lehet egy szükebb vagy szélesebb politikai és közigazgatási kerctautonómiát csinálni, de bajosan lehet olyat, amely azt a külön kárpátaljai értékes lelkiséget újabb ezer esztendőre bekapcsolja a magyar testvéri géniusz, a közös haza, a közös örömök: egybe fogva a magyar nemzeti élet történclcmformáló vérkeringésébe. Hogy ezt kint is így látják: egy amerikai ruszin lap régebbi nyilatkozatát idézem: „Egy más nyelv terjesztésével, a nép nyelvének védelme nélkül a nép elveszti nyelvét és pusztul.” Ezért nevezte durván népgyilkosoknak azokat, akik annak idején a magyarországi ruszin nyelvi autonómiát ellenezték.

Morvay Zsigmond dr.:

Sok ellentétes hanggal szemben az a véleményem, hogy minél szélesebb körű autonómiát biztosítunk a ruszinföldnek, annál erősebben csatoljuk magunkhoz Kárpátalja népét. Nem szabad elnyomnunk a húszéves cselt impérium alatt természetesen feltámadt és megizmosodott nemzeti érzést, mert azt teljes összhangba lehet hozni a mi nacionalista irányzatunkkal. A leglényegesebb szempont az, hogy mi kínáljunk fel egy olyan megoldást, ami kielégítheti a ruszin nép vágyát s ne érezzék azt, hogy ki kell erőszakolniuk kívánságaik teljesítését.

Húsz éven keresztül adminisztráltam Ruszinszkóban. Ismerem népét, minden hegyét-völgyét. Jámborabb, becsületesebb, vallásosabb népet nem ismerek. De emlékszem a sizma-perre is. Éppen ezért döntő fontosságúnak tartom, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel erősítsük a görög katolikus egyházat s igyekezzünk ellensúlyozni a pravoszláv, görögkeleti irány térhódítását. Magyar szempontból csak a görög katolikus ruszin feltétlenül megbízható s ezt nem szabad elfelejtenünk.

Ruszinszkónak tartományi jogokat kellene adni, földrajzi fekvésére és a nehezebb közlekedési viszonyokra való tekintettel decentralizált alapon. A magyar kormányba kinevezendő ruszin miniszter összekötő kapocs lenne a tartománygyülés és a tartományfönök, illetve a magyar kormány közölt. Meg kell alakítani az ottani tartománygyűlési s jelölésük alapján a kormányzó úr kinevezné a tartományfőnököt, aki hivatalból tagja lenne felsőházunknak. A tartománygyűlés megfelelő számú