Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 501 képviselőt cs felsőházi tagot delegálna a parlamentbe, képviselője és gyakorlója lenne a tartományi végrehajtó hatalomnak. Feltétlenül eltekintenék a megyei rendszer visszaállításától, városi, községi és járási autonómiát gondolok megfelelőnek, szabad nyelvhasználattal, tisztviselő-választási joggal és elsőfokú bíráskodással. Amikor a néppel közvetlenül érintkező tisztviselők számára előírnám a nép nyelvének szóban és írásban való bírását, kötelezővé tenném, hogy magasabb állásit tisztviselőnek csak olyan egyéneket választhassanak, akik magyarul is latinak. A ruszin miniszteren keresztül történő hivatalos levelezés párhuzamosan, ruszin és magyar nyelven folyna. A tartományfőnökséget három főosztályra osztanám: belügyi (közigazgatási és pénzügyigazgatás), vallás- és közoktatásügyi és igazságügyi osztályra. Felállítanám a középfokú közigazgatási bíróságot, taxatív hatáskörrel, közigazgatási és pénzügyi osztállyal s egyes esetekben és bizonyos értékhatáron felül panaszjoggal a mi közigazgatási bíróságunkhoz. Az igazságszolgáltatásban fellebbezési fórum a kassai ítélőtábla és a kúria volna. A tartományfőnökség székhelyéül Ungvár városát javaslom. Ortutay Jenő: Arra a kérdésre, hogy milyen legyen a ruszin autonómia, egyszerű felelet, ha az autonómiát mint egy nemzet, vagy nemzetiség életlehetőségének biztosítására szolgáló intézményt tekintjük, amelynek keretein belül a kulturális, szociális és gazdasági élet lehetőségei adva és biztosítva vannak. Ebben az esetben nincsen szükség külön törvényes intézkedésekre, se úgynevezett autonomikus szervekre, hanem a jóakarattá és jó szándékú emberek szövetkezésére, akik a közigazgatásban, bíróságokban és hivatalokban, a postán stb. becsületes lelkiismeretességgel intézik a törvényes rendelkezések szerint hozzájuk forduló polgárok ügyét. Ez a becsületes elintézés biztosítja a hivatalokkal szemben a bizalmat, a polgárok nyugalmát és megelégedettségét és ezzel együtt az anyanemzethez való hűség és együvé tartozás érzését is. Nem olyan egyszerű azonban a kérdés, ha az autonómiával mint politikai intézménnyel foglalkozunk. Itt tág tere nyílik a különféle nézeteknek, már mindjárt a tekintetben is, hogy az az autonómia területi legyen-e, vagy csak az illető nemzetiség bizonyos igényeinek kielégítésére szolgáljon? A területi autonómia nehézsége abban van, hogy keretei közé beszorít más, tehát a mi esetünkben magyar nemzetiségű polgárokat is, akik természetesen nem nyugodnának bele, hogy az. autonómia keretein belül kevesebb joguk legyen, mint az ott uralkodó nemzetnek. Az összes nemzetiségek közül éppen a ruszin volt, amelynél az ezeréves Szent lstván-i anyaországhoz való csatlakozásnak és visszatérésnek a vágya a legőszintébben nyilatkozott meg. A helyzet itt mégis sokkal bonyolultabb, mint sokan gondolják. A siznta elterjedése, a közismert nyelvi harc, a nagyorosz és ukrán irányzat egymás iránti gyűlölete, az ukrán sovinizmus által megrontott ifjúság túlzott nacionalizmusa, a nehéz gazdasági és szociális helyzet, a fiatalabb nemzedék bizalmatlansága; mind mind megértő és a népet szerető vezetőket kíván. Ma rengeteg sok a jelentkező vezetőegvéniség. Ma mindenki a rutén nép megmentőjeként jelentkezik, mindenki szakértő és hivatott vezér. Mindenki miniszter, kormányzó, főispán, alispán akar lenni, úgy hogy az igények kielégítésére tízszer ennyi terület sem lenne elegendő.
