Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 491 tiil. Kinőttek a népszínműszcmlélet gyermekcipőiből, megférfiasodtak, ezért nem akarunk, nem tudunk rájuk ismerni s még mindig csak gyámoltalan és gyámolítható gyermekeknek akarjuk őket elfogadni. Nem hisszük cl, hogy közben népből, nemzetiségből nemzetté lettek ők is, erős, szinte túlzott nemzeti öntudatra tettek szert. Belső és külső okok működtek közre ebben a nagy átalakulásban, az elszakadás után minden ellenünk ható lelki, erkölcsi, politikai erő ebben az irányban dolgozott. A cseh impérium húsz éven át is csak hazudta ugyan a lótoknak is. a ruténeknek is az. autonómiát, a valóságban, a gyakorlatban mindvégig megtagadta tőlük a külön nemzeti élet követelményeit, de ugyanakkor azon volt, hogy a külön népi, nemzeti öntudat minél erősebben föltámadjon, megerősödjön bennük. Nyelvük használatát nem korlátozta, iskoláikban külön történetet, saját népi erőfeszítéseik történetét nevelte beléjük, hősöket adott nekik, szabadon hagyta irodalmuk művelését, a magyar múlttal szemben pedig az elnyomás, az idegen uralom gyűlöletét oltotta a felnövekvő új nemzedékbe. Ugyanezt művelte a politikai uralom eszközeivel, a sajtóval, a társadalmi szolidaritás, a lelki és erkölcsi ráhatás ezer válogatott módszerével. Ennek a nemzeti öntudatnak előbb-utóbb velük, az új urakkal szemben is mutatkoznia kellett, de következményei elsősorban mégis a velünk, a hozzánk való viszonylatban jelentkeztek. Új szlovák értelmiségi osztály nőtt föl, a szlovák nemzeti öntudat hordozója gyanánt tele új igényekkel, új érdekekkel. Sok gyöngéjük mellett sok kiváló tulajdonságuk került napfényre, amelyeket különben azelőtt is ismertünk, tehetséges, friss népnek bizonyultak, férfias katonai erényekkel, érdekes irodalmi, művészi tehetséggel megáldva Ezt a tót népi, nemzeti öntudat most már tcngcrlépő csizmákban jár, önérzetében, erőérzetében szinte nem ismer határokat. Mindez együtt azt jelenti, hogy nem lehet többé az öntudatlanság gyermekcipőibe visszakényszeríteni. Ezzel a ténnyel szembe kell néznünk, akár tetszik, akár nem, számolnunk kell vele, hozzá kell szabnunk magatartásunkat, ha meg akarjuk érteni őket s ha magunkat is meg akarjuk velük értetni. Hogy elégítsük ki ezt az öntudatot, ezeket az új nemzeti aspirációkat anélkül, hogy megértenénk érzékenységüket s hogy tudjuk az ö külön érdekeiket úgy összehangolni az együttélés közös, nagy érdekeivel, hogy az. új államkcrctck a politikai önrendelkezés nevelő iskolái legyenek számukra s ugyanakkor a Szent lstván-i közösség biztosítékai is? Most Ruszinszkó visszacsatolása állít bennünket először ez elé a nagy feladat elé, hogyan oldjuk meg, milyen politikai, kormányzati formák között a visszakapcsolódás módozatait? Kezdjük mindjárt azzal, az a körülmény, hogy a cschcktől nem kapták meg az igazi autonómiát, hogy Prága nem váltotta be, mint a tótokkal szemben, az elszakadáskor tett ígéreteit, amelyeket a trianoni béke is bccikkclyczclt - bennünket nem oldhat föl ez alól a kötelezettség alól. Nemcsak önmagunknak és a ruténeknek tartozunk ezzel, de rajtuk, az ö példájukon, a nekik juttatott, elismert nemzeti jogokon keresztül tudjuk demonstrálni a tótok felé is, hogy mit várhatnak, mit kaphatnak tőlünk, hogy miként értelmezzük azt az új testvériséget, amelynek nevében a Szent lstván-i birodalom vonzó körét rájuk is ki akarjuk terjeszteni. A magyarság, ha úgy teszik, a magyar politikai géniusz valamikor, míg a liberalizmus hazug, felszínes sovinizmusa meg nem mérgezte, egyebek közt épp abban tündöklőit, hogy a hozzánk illeszkedő testvérnépek számára nagyszerű, a különböző helyzeteknek és szükségleteknek s a különböző érdekeknek megfelelő rugalmas és mégis cllcntálló politikai, kormányzati megoldásokat tudott találni, kifejleszteni.
