Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
486 Fedinec Csilla tcgni a cseh rendtörvény szigorától, húsz éven át a kompromisszumok alapján rendezni be az életet, mindez mély nyomot hagyott a ruszin nép lelkűidén. Legyenek tisztában az anyaországbeli testvéreink azzal, hogy mi olyan .jogállamban” éltünk, melynek első polgára, Masaryk elnök nem átallotta nyilvánosan azt üzenni a nemzetiségeknek: „annyi jogotok lesz. amennyi magatoknak kiharcoltok”. Harc volt tehát a mi húsz évünk, harc a létfenntartásért. És ennek a harcias tevékenységnek a következménye, hogy a visszatértek nagy része önkéntelenül is tovább akar harcolni egy most már nem létező ellenség ellen. Talán kritizálni fogja az új helyzetet, talán Kánaánt várt és nem kapja meg. Nem tudja, hogy megtépázott szülöanyja szegényen most még nem képes neki nyújtani mindazt, amit szeretne. Mégis reméljük, hogy ez a „Balacipösnck” gúnyolt fiatalság meg fogja találni helyét az új hazában, ha kormányzati vagy közigazgatási tévedések nem fogják akadályozni elhelyezkedésében. Az autonómia maga még nem boldogít. Autonómia mellett is lehet éhen halni. Л csehek is adtak ízelítőt az autonómiából ctapokban. Fényes kultúrpalotákat emellek. Voltak helyesnek mondott szociális törvényeik és mégis a ruszinok tízezrei küzdöttek évenként az éhtífusszal. Kenyér a legfontosabb. Míg a Verhovinán kenyérínség van s míg a ruszin anyák puszta szalmán hozzák világra a jövő nemzedéket, addig felesleges azon vitatkozni, hogy milyen is legyen az autonómia. Primum vivere és azután jöhet a transzfúzió, a vérátömlesztés. A felvidéki kissé szabados gondolkozásba át kell ömleszteni az anyaországbeliek megfontoltságát és fegyelmezettségét, hogy beálljon az asszimiláció s ezáltal az egészséges ruszin-magyar nemzeti élet és biztos jövő. Magyar Nemzet 1939. március 23.
