Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 487 142 Budapest, 1939. március 25. Ferdinandy Mihály cikke a Magyar Nemzetben A ruszin probléma végleges megoldása előtt címmel, amelyben Kontratovics Irén levelére válaszol.'" A rutén önkormányzat problémája nem csak a visszatért rutének, nemcsak a magyar kormánynak képezi gondját, hanem a magyar közvélemény széles rétegeinek is. Az a szeretetteljes és mégis aggódó hang, amelyet a Magyar Nemzetben írt március 23-án megjelent levelében Kontratovics Irén volt miniszteri osztálytanácsos és őrdarmai görög katolikus lelkész ütött meg, sokunkban keltett visszhangot. Kontratovics csupa mohó kérdéssel ostromolja az anyaországot, amelyre ma még a kormányzat nem felel, a közvélemény egyes hangjai azonban már igen. Ilyen fclclclkísérlct az alábbi levél is, tulajdonképpen maga is kérdések és feltevések sorozata csupán. Kiindulópontul gróf Teleki Pál miniszterelnök szavai kínálkoznak, aki a MOVE vacsoráján többek között a következőket mondotta [i..j Gróf Teleki Pál ezen kijelentése megadja azt az atmoszférát, amelyben a rutén autonómia megvalósítása végbe fog menni. Szerény véleményünk szerint a kárpátaljai önkormányzat problémái hét fő csoportra oszthatók, ami természetesen nem azt jelenti, hogy ezzel mindent felölelnénk, hanem csak azt, hogy saját helyünkről, mint laikus közvélemény, ezt a hét kérdést vesszük egyáltalán észre. I. Kárpátalja területe. Eltekintünk attól, hogy a visszacsatolt résznek nyugati határa még nem tekinthető véglegesnek. Tombor Jenő ezredesnek a Magyar Nemzet március 19-i cikkére hivatkozunk.”1 Ha az általa javasolt harmadik és szerény igényű megoldást is tartjuk csak szem előtt, az így az anyaországnak visszanyert terület Zemplén északibb részeit, a teljes Ung és Bcreg megyét, Ugocsának és Máramarosnak pedig románoktól meg nem szállt részeit foglalná magában. A magyar történeti gondolat alapján állva a magyar vármegyéket, amelyeket Szent István és más bölcs királyaink alapítottak, amelyek történeti erők folyamányaképpen alakultak ki, és úgy a közigazgatás, mint éppen az autonóm fejlődés lehetőségeinek évszázados próbákat kiállt terrénumai - a vármegyéket direkt kézzel összetörni nem szabad. A régi magyar királyság berendezői közjogi formákban és önkormányzati területekben gondolkoztak, s amikor most az ő nyomukat kívánjuk követni, tudatosan 60 Kontratovics Irén: A ruszin probléma megoldása előtt. Magyar Nemzet 1939. március 23. 61 Dr. Tombor Jenő ny. ezredes: Kárpátalja fölszabadul. Hol van Kárpátalja határa? A három lehetőség: I. „ha a Jolsvát és a Ferenc Júzsef-csúcsot nagyban egybekötő vonal lenne határunk a Tótföld felé.” 2. „Ha csakis a néprajzi alapra helyezkedünk, akkor - több-kevesebb hullámzással - Ungvár, Szinna, Valkó, Bártfa. Kisszeben vonalát kapjuk, amelyhez nyugat felé Szentjakabfalvának és Kövesfalvának környéke csatlakoznék.” 3. „a Sátoraljaújhely, Tőketerebes, Nagymihály, Homonna, Mezőlaborc közti vasút és azt nyugaton kísérő keskeny területsáv képezné a határt."
