Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Iratok

Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez

485

141

Budapest, 1939. március 23. Kontratovics Irén őrdarmai görög katolikus lelkész cikke a Magyar Nemzetben A ruszin probléma végleges megoldása előtt címmel az autonómia kérdésében.

A Tarac, Talabor, Nagyág, Latorca és Ung völgyében elcsendesedett a puskaropogás. [...] Az élet természetszerűleg tovább folyik és kell, hogy mi visszatértek is részt vegyünk benne, részt vegyünk a közös haza alkotó munkájából. De milyen módon, milyen alapon?

Autonómiát, ruszin autonómiát emlegetnek mindenütt. Húsz év óta ezért küzdött a ruszin már a cseh uralom alatt is. És most, mikor Magyarország miniszterelnöke két ízben is nyíltan és hivatalosan is bejelentette, hogy Kárpátalja széles körű autonómiát kap, bizonyos kétkedés vesz erőt a ruszin Iclkckcn. Л sokat és sokszor csalódottak azt hiszik, hogy ismét csak hitegetéssel van dolguk. Elfelejtik azt, hogy becsületes magyar kormányférfi nyilatkozata nem üres hitegetés, nem szószályárkodás.

De mégis milyen lesz ez az autonómia? Még nem tudjuk. A tárgyalások még nem fejeződtek be. Vannak, akik a finn autonómia fantomja után futnak. Mások fejében ott motoszkál a horvát autonómia. Ismét mások Bródy és Fcnczik egynéhány paragrafusos tervezeteiről ábrándoznak. Erősen állítják, hogy csak az ilyen autonómia teszi boldoggá a ruszint. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a finn és a horvát autonómia nélkül is boldog lehet a ruszin. Ha a nemzetiségekről szóló 1868. évi 42. törvénycikket annak idején becsületesen (de tényleg becsületesen és fenntartás nélkül) végrehajtották volna, soha senki nem gondolt volna rcnitcnskcdésrc, a közös magyar haza iránti hűtlenségre s ezzel kapcsolatban valami különleges önkormányzatra.

De ha már mindenáron csak autonómiában akarjuk látni jövő boldogulásunkat, megtalálhatjuk azt akár az 1918. évi kissé rossz illatú és forradalmi jellegű X. néptörvényben is, melynek főbb pontjai egyébként a következők voltak [...] Ez a látszólag papiros-autonómia végre is lett hajtva. Ruszinul értő hivatalnokok, ruszin főispánok leltek kinevezve s a közigazgatás, bíróság és népoktatás hivatalos nyelve a ruszin lett. Vajon van-e, aki elégedetlen volna egy ilyen, vagy ennek a mértéket megütő autonómiával? Ezt a Jászi-féle „törvényt” azonban jogforrásul elismerni és felhasználni nem lehel.

Mindenesetre a rálicitatásnak vagy a lclicitálásnak is lesznek propagátorai. De legyünk azzal tisztában, hogy a sokat beszélő nagy hangú ruszinok kora már lejárt. Ne legyen az autonómia ugródeszka bizonyos méltóságok elnyeréséhez. Eleve tiltakoznunk kell az ellen, hogy ruszinul nem beszélő, a néppel soha nem érintkezett „műruszinok” olyan állásokhoz jussanak, ahol a néppel közvetlen érintkezésbe kellene jönniük. Ne felejtsük cl, hogy a dolgok menetét ott folytatni, ahol húsz év előtt megszakadtak, nem lehet. Húsz év alatt egy új nemzedék nőtt fel, új világnézettel telitve. S ennek az új generációnak pszichéjét csak azok értik meg, kik itt vele együtt éltek.

Szükséges a kölcsönös bizalom. Ne értsenek minket félre az anyaországbeli magyar és ruszin testvérek. Húsz éven át élni becsületes iskolák nélkül, húsz éven át rcl-