Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
484 Fedinec Csilla 140 Budapest, 1939. március 23. Teleki Pál miniszterelnök felszólalása Kárpátalja autonómiájáról a Magyar Élet Pártjának ülésén. [...] Politikailag és katonailag is annyira növekedett presztízsünk s területileg is annyira gyarapodtunk, hogy ma erősebb tényezője vagyunk a közép-európai politikának, mint csak egy-két esztendeje is voltunk. Erre kell most okosan továbbépítenünk. Az események politikai előkészítése egészen elsőrendű volt. Ez a helyzet ma is. A legteljesebb egyetértésben és barátságban vagyunk a német birodalommal Olaszország, mint mindig, melegen támogatott bennünket, bensőséges egyetértésben vagyunk Lengyelországgal is. Tisztában kell lennünk azzal is, hogy az elmúlt napok eseményei mindenképpen nagy feladatokat rónak ránk. Az eddig majdnem tisztán magyar államból lassanként ismét több nemzetiséggel bíró állam lett, amelynek területén nemcsak elszórtan laknak nemzetiségek, hanem olyan területei is lesznek, ahol a nemzetiségek többségben laknak. A Kárpátalja visszacsatolása már olyan gyakorlati probléma, amit meg kell oldani. Mindenki egyet ért abban, hogy Kárpátaljának önkormányzatot kell adni. Ennek megvalósítása még sem olyan egyszerű. Komplikálttá nem az teszi, hogy milyen lesz. az önkormányzat, hogy az adminisztrációnak milyen ágait gyakorolja majd az önkormányzat és milyen vonatkozások maradnak közösek, a legfontosabb ennek lelki végrehajtása lesz, hogy a Kárpátalján élő ruszin és az alföldi magyar megértse egymást. A rutén nép lelkiségét, amely a hagyományban egységes velünk, mert évszázadokon át velünk egy életet élt, újra be kell illeszteni a mi lelkiségünkbe. Az önkormányzat végrehajtásában pedig az a probléma, hogy nekik is bele kell tanulniuk abba az önkormányzatba, amelyet eddig csak Ígértek, de soha meg nem adtak nekik s bele kell szoknia a tisztán magyar vidékek népének is. Ismétlem, ami történt, természetesen nem csak a saját erőnkből történt. Első feltétele Csch-Szlovákia dekompoziciója volt, a második az, hogy az. eseményeket mások is előmozdították, a harmadik pedig az, hogy erősnek éreztük magunkat a történtek végrehajtására. Ebben pedig az első érdem a magyar katonáé. A történlek után, azt hiszem, még inkább beláthatja az egész társadalom, hogy a magyar hadsereget jól fel kell fegyverezni. Hadseregünkre építhetünk s meggyőződésem, hogy nyugodtan nézhetünk a jövőbe. Presztízsünk és erőnk tudatában: ismétlem, óvatos, de bátor politikával kell tovább haladjunk. Nincs okunk semmiféle félelemre, barátaink, mind Németország, mind Olaszország erős Magyarországot szeretnének Európának ezen a részén látni. Hogy ezt elérjük, természetesen elsősorban tőlünk függ. Amíg azonban olyan legényeink vannak, mint akik a Kárpátalját megmászták s amíg ifjúságunk is ilyen szellemmel van eltelve, nincs mit tartanunk a jövőtől. Magyar Nemzet 1939. március 24.
