Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Iratok

Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez

409

melyekkel több évszázados megértő együttélés fűzi össze. Hangsúlyozza, hogy tiszteletben tartja azok nemzeti törekvéseit, számbeli többségükkel jogosan igényelt érdekeik kielégítését. Amennyiben pedig c nemzetségek politikai szervezettsége és képviselete Szlovcnszkó és Kárpátalja jogaiért, önkormányzati berendezkedéséért küzd, c küzdelmet támogatja s abban a maga erejével kész részt venni, azzal az egyetlen és természetes feltétellel, hogy c nemzetségek nem kívánják és nem fogják a magyarság érdekeit majorizálással elnyomni s a magyarság jogos élctigénycit elismerik, azok kielégítésében a magyarságot ők is támogatják,

II. Л pártgyűlés hangsúlyozza, hogy a magyarság és őslakosság körében sem felekezeti, sem faji, sem származási, sem osztály-, sem foglalkozási különbséget nem ismer, eleve állást foglal minden esetleges különbségtevési szándék és törekvés ellen, egyrészt azért, mert az megosztaná és gyengítené a törekvései szolgálatában és céljai elérésében minden téren s minden tekintetben egységet igénylő magyarságot, másészt és főként azért, mert az igaz magyar gondolatvilágában minden ilyen megkülönböztetés idegen. Természetes viszont, hogy magyarnak a magyarság csak azt tekintheti, ki ncmzctpolitikai öntudatossággal magyar és semmi tekintetben nem támogat olyan törekvést, politikai irányzatot, amely közvetlenül vagy közvetve a magyarság érdekei ellen irányul.

Az „aktivizmus” és kudarca

III. Mindenki előtt tisztán kell állnia annak, hogy a magyarság érdekei nem szolgálhatok azokban a cseh vagy szlovák nemzeti és ncmzctpolitikai alapon álló pártokban, melyeknek politikája okozta a magyarság sérelmeit, melyeknek politikája s mindennemű törekvése soha semmiféle megértést és békekészséget nem tanúsított a magyarsággal szemben.

Ezzel kapcsolatban a pártgyülés megállapítja, hogy csak a világ szemébe port hinteni akaró az a törekvés, mely az „aktivizmus” név alatt próbálta magát a könnyen hívő, clámílható magyarság körében és a külvilág előtt látszat magyarsággal propagálni a cseh vagy csehszlovák pártok érdekeit, azok ncmzctpolitikai, a magyarságot clncmzctlcnílő törekvéseit szolgálva.

A cschagrár és csehszlovák szociáldemokrata, magukat magyarnak nevező, de a magyar sorsközösségből régen kivált egyének politikája csúfos kudarcot vallott. Egyetlen magyar sérelmet sem tudtak orvosolni, egyetlen magyar kívánságot sem tudtak kielégíteni, melyet pedig oly nagy hangon propagáltak. Az aktivizmus propagandája óta csak rosszabbodott a helyzet, az adókivető bizottsági tagok kinevezésében a magyarság a többségben magyar lakosságú területen sem nyerlek kielégítést, a városi képviselőtestületi szakértők kinevezése pedig a kormányzat részéről a legnyíltabb megcsúfolása volt az aktivizmusnak azáltal, hogy a kincvczcttck sorában még a cschagrár pártokban szolgáló úgynevezett „magyar”-oknak sem adott helyet!

A kormánypolitika és a magyar kisebbség

IV. A kárpátaljai kerület megállapítja, hogy a kormánynak azon megnyilatkozásai és deklarációi, melyek különösen 1937. február havában hangzottak cl s amelyeket mint minisztertanácsi határozatot is kihirdettek a kisebbségek egyenjogúsítását, kielégítését hirdetve, egyáltalán nem válhattak valóra a kormánypártok részéről.

A kormány, a minisztertanács hivatalosan deklarálta a kisebbségek nyelvhasználatának fokozottabb mérvű biztosítását, illetve kielégítését, a kisebbségek közigazgatási sérelmeinek orvoslását, a hivatalnokoknak az okozott sérelmekért való