Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 387 102 Prága, 1937. január 22. Hokky Károly szenátor beszéde az 1935. évi állami zárszámadás tárgyalása kapcsán. Tisztelt szenátus! Az 1935. évi állami zárszámadás, mint már 1930 óta valamennyi, jelentős deficittel zárult. Ez a deficit 1728 millió korona. Még kimondani is sok, hát még elgondolni; a terheit és következményeit viselni pedig kétségbeejtő. Az 1935. évi költségvetés kiegészítését alkotja a pénzügyi törvény. Ennek XIII. fejezete szerint, a költségvetés jelentős túllépése csak a törvényhozás hozzájárulásával történhetik. De ki tartja azt szükségesnek? Ki felelős ezért? Itt a miniszter urak nyakló nélkül költekezhetnek. A községi képviselőtestület vagy tanács, ha költekezik, vagy rosszul gazdálkodik, kormánybiztost kap a nyakára. A falusi bírót még be is csukják, ha a község vagyonával nem kellő gonddal gazdálkodik. A minisztereket nem. Itt, ha valaki azt mondja „nem, nem, soha”, akkor becsukják, de aki a polgárok adójából - sokszor az utolsó párnából - befolyt állami jövedelemmel felelőtlenül gazdálkodik, a haja szála sem görbül meg. A zárszámadások kétségtelen bizonyítékai annak, hogy itt az állam pénze „Csáky szalmája”, amellyel az illetékesek felelőtlenül gazdálkodhatnak. Mikor alkotja meg a törvényhozás a miniszterek felelősségéről szóló törvényt? Vagy itt már úrrá lelt az a gondolkodás, hogy sokszor éppen a hatóságok negligálják a törvényt Illik rájuk Mcrcškovský mondása: „A törvények pókhálók, amelyeken a kis legyek fennakadnak, a nagy kártevő bogarak pedig áttörnek." Nemcsak törvénytelen ez a túlköltekezés, amely a gazdasági válság miatt elő - a kormánykörök védekezése szerint -, de a válság természetes következménye a bevételek csökkenése és az adók előírása mégis állandóan növekszik. Ezt legjobban visszatükrözi a behajtott adók összege. Ezekből kitűnik, hogy 1935-ben egyenes adók fejében 326 millió, forgalmi adókból 143 millió, vámokból 133 millió, illetékekből 144 millió, fogyasztási adóból 171 millió koronával kevesebb, vagyis összesen kerek egy milliárd koronával kevesebb folyt be, mint azt a költségvetésben előirányozták. A kormány mindig sürgeti adómorál emelését. Lchct-c ott adómorál teremteni, ahol az adókivetés nem áll arányban a jövedelemmel és ezt leginkább az egészen kis cxistenciáknál látjuk. Csoda-c, ha valaki a saját maga és gyermekei betevő falatját védi a túlkivetés elöl? Ez annyira emberi, hogy még a Icglelkiismcrctcscbb adófizetőtől sem vehető zokon. Az adómorál ellen elsősorban az vét, aki több adót vet ki, mint amennyit a fél vagyoni és kereseti viszonyai megengednek. Ezen a téren kell az adómorál szilárd alapjait megteremteni, hogy a kivetés arányos legyen a jövedelemmel. A karácsonyi és az újévi lapokban vezető államférfiak és törvényhozók nagy cikkekben dicsőítették az itteni konszolidációt. Lchct-c konszolidáció ott, ahol az állami vagyonkezelés olyan felelőtlen, mint itt? A konszolidáció alapja a pénzügyi konszolidáció. 1930 óta milliárd deficit mutatkozik a költségvetésekben. Ezt a fele-
