Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
388 Fedinec Csilla lőtlcn állami pénzkezelést csak egy modem törvénnyel megalkotott állami számvevőszék tudná megakadályozni, egy állami számvevőszék, amely egyedül a törvényhozásnak volna felelős. Ezt az állami számvevőszéket sürgetem én már kerek nyolc esztendeje. Lehetetlen dolog, hogy például a járási számvevőnek felettese a járásfőnök, az országos számvevőnek felettese az országos és a belügyminisztériumban a számvevő osztálynak felettese maga a belügyminiszter. Felettes hatósága ellen senki sem mer cselekedni és ezért szükséges, hogy teljesen független egyének legyenek a számvevőségek tagjai. Vajon meg van-e a nemzetiségek konszolidációja? Nyilvánvalóan nem igazolja ezt az, hogy a németeknél, szlovákoknál, magyaroknál a kormányzással elégedetlenek alkotják a legnagyobb pártokat. Hasonlóképcn elégedetlenek az autonómiát sürgető ruszin pártok, sőt az autonómiát követelő ruszin ellenzékiek sodra még a koalíciós pártok ruszin tagjait is magával ragadja. Most már a koalíciós pártok is kénytelenek az autonómiát követelni, tehát ők is az ellenzék sorába léptek ebben a kérdésben. Ha a kisebb nemzetiségeket nézzük, a lengyelek és románok szintén az elégedetlenek táborában vannak. Hál az egyházak nem elégedetlenek? Elég csak a római katholikus püspökök memorandumát elolvasni, amely az elégedetlenség éles kiáltása. A reformátusok még máig meg nem erősített törvényeit, a kongruanélküli papokat, a bezárt felekezeti iskolákat, a felekezeti tanítók panaszait és a nem állami óvónők siralmait szintén az elégedetlenség jeleinek kell minősíteni. A munkanélküliek nagy tábora ugyancsak nem a konszolidáció jele. A munkában lévők elégedetlensége is fcl-fcltör olykor. És talán méltán, mert míg 1929 óta a drágaság lényegesen emelkedett, amiről az árindex kétségtelen bizonyítékot ad, addig a munkabérek fokozatosan csökkentek. 1929-ben az átlagos napi munkabér 18,90 Ke volt, 1930-ban 19,10 Kč, 1935-ben pedig 15,75 Kč, vagyis a munkabérek több mint 20 százalékkal csökkentek. Vagy lehet-e ott konszolidáció, ahol az állampolgár legfontosabb, alapvető joga, az állampolgárság nincsen rendezve? Ahol négy generációra kell visszamenj és valamennyinek itt kellet születnie, élnie, nagykorúnak lennie, hogy megkapja az állampolgárságot. A legnyugodtabb vérit ember is dühbe jön, amikor azt az állapotot látja, hogy nem tud egy lépést sem tenni anélkül, hogy az állampolgárság szuronyát no szegezzék eléje. De nincs itt lelki konszolidáció sem. Mert lehet-e olt lelki konszolidációról beszélni, ahol egy magyar hallgató, amikor egy egészen kis összegű havi ösztöndíjért pályázik és bevallja őszintén a magyarságát, ezt aláhúzzák vastagon, piros ceruzával, mert ez a legfőbb bűne. Felhívták, hogy változtassa meg nemzetiségét. Szóval, adja cl a lelkét. Nem tette és ezért nem is kapta meg a havi 60 koronás ösztöndíjat, Ez a szellem az, amely itt uralkodik. Itt mindenkinek a lelkét pénzért akarják megvásárolni. így nem lehet konszolidációt teremteni. Pénzért fogadott zsoldosok sohasem áldozták fel magukat egy eszméért. Ha a csehszlovák eszmét ily pénzért vásárolt zsoldosok fogják szolgálni, akkor az sohasem fog diadalmaskodni, mert az első kis forgószél feldönti. Az embereket eszmék szolgálatába csak szeretettel lehet megnyerni. Elégedetlenség van mindenütt. Csak bele kell nézni a főiskolai végzettségű állami tisztviselők szövetsége hivatalos lapjának soraiba. Panaszkodnak, hogy a devalváció következtében beállott drágulás miatt nagyon megnehezült az életük. Nem is csoda, mert ők nem jubilálnak. Nem úgy, mint a kartelIbcn lévők, akik most már az ezredik kartellt teremtették meg Csehszlovákiában. Ezek drágítják feleslegesen a
