Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Iratok

Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 377

Elismerjük, hogy a köztársaság első éveiben a kormányzat Kárpátalja autonómiáját legalább annyiban méltányolta, hogy a közigazgatást, a községi választásokat, a kulturális és vallásfclckczcti dolgokat szabályozó törvények végére odatette, hogy „ez a törvény Podkarpatszka Rusz területén csak addig hatályos, amíg az autonóm törvényhozás máként nem intézkedik.” Ámde a kormányzat ezt a záradékot a törvényjavaslatok és a rcndclctck szövegében is egyre gyérebben használta, míg végre ma ott tartunk, hogy néhány éve már egyáltalán nem tartotta szükségesnek az „autonómiazáradék” beiktatását, A kormányzat ezzel is leplezetlenül juttatja kifejezésre, hogy esze ágában sincs oly autonómiát életre hívni Kárpátalján, melynek saját törvényhozó testületé volna, s amely kimondhatná, hogy ez és ez az egész állami törvény pedig nem lesz tovább hatályos, hanem c helyett más intézkedéseket hozunk. Hol tartunk ettől? Hiszen még a kormányzó hivatalnokajánlási jogát is sokallják a jó centralista urak... De maradjunk csak a tárgyunknál. Az autonómiazáradék első ízben az 1927. évi 125. számú közigazgatási törvényből maradt cl. Pedig éppen itt volt nagyon szükséges és akkor ma nem volna probléma a kormányzó és az országos elnök határkőmnek párhuzamba állítása. Mert akkor a szojm kimondhatná, hogy Kárpátaljának nem kell az 1927/125. számú törvénnyel szervezeti országos elnök és alclnök, hanem csak a kormányzó. Itt történt tehát az autonómia clsikkasztásának első súlyos kísérlete.

Nem csodálható, hogy éppen idézett törvény végrehajtására kiadott 1927. évi 126. számú, a járási és országos választásokról szóló törvény se tartotta szükségesnek felvenni az autonómiazáradékot. És hogy választásról van szó, csak mellesleg említem, hogy a Csehszlovák Köztársaságban annyi mindenféle választást tartottak már és annyi választási törvényt készitettek, módosítottak, hogy még egy újabb választási törvény, a Podkarpatszka Rusz szojmjának megválasztásáról szóló törvény megalkotása igazán nem volna probléma. Csak egy kis jóakarat kellene, semmi más. De éppen ez hiányzik.

A községek pénzügyi gazdálkodásáról szóló 1927. évi 77. számú törvény ugyancsak mellőzte a szojmzáradékot, pedig a közigazgatási autonómiának igazán a legprimitívebb ismérve az önkormányzati pótadók és általában az önkormányzati jövedelmeik megállapítása.

Nincs autonómia(szojm)záradék az 1928. évi 81. számú, a közigazgatási eljárásról szóló hatalmas rendeletben és az 1928. évi 124. számú a kongruatörvény végrehajtása tárgyában kiadott rendeletben sem.

Ellenben az 1928. évi 22. számú rendelet, mely a járási és a tartományi képviseletekben a kisebbségi nyelvhasználatot szabályozza, II. paragrafusában kimondja, hogy „amig a szojm a podkarpatszka ruszi nyelvkérdést nem szabályozza, addig a jelen rendelet érvényes olt is annak pótlásával, hogy a kárpátaljai országos és járási képviselőtestületekben mindig használható az orosz (kisorosz) nyelv.” Mindig használható az orosz nyelv. Hát nem megcsúfolása ez a podkarpatszka ruszi ruszin autonómia gondolatának is?

1929-ben a segédiskolákról hozott 87. számú törvény 22. paragrafusa megismétli még a szojmzáradékot. Úgy látszik, az iskolaügyi minisztérium a törvényjavaslat előkészítésekor még nem volt tájékoztatva, hogy az autonómiát pedig felejteni kell és félre kell tolni, ezért hagyta bent ezt az intézkedést. De már az 1929. évi 186. számú kormányrendelet, mely az országos hivatalok hatáskörének a járási hivatalokra való ruházásáról szól, mellőzi az autonómia-záradékot, pedig ha valami, úgy megint a járási hivatalok hatáskörének megállapítása a szojm feladata volna.