Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Iratok

378 Fedinec Csilla 1930-ban a szőlészeti és gyümölcsészcti szakiskolák tanítói képesítéséről hoz­tak törvényt, melyet a törvénygyűjteményben 162. szám alatt hirdettek ki. Ennek 10. paragrafusa még megtartotta a szojmzáradékot. Megint iskolaügyi törvényről van szó. Úgy látszik, hogy a minisztertanács mcgsokalIhatta az iskolaügyi minisztérium­nak c konokságát, hogy az autonómiáról nem akarja leszoktatni Kárpátalját; leg­alább ezt bizonyítaná az a tény, hogy az 1931. év folyamán kiadott több iskolaügyi rendelet egyike se vette föl a szojmzáradékot, amellyel még egyszer találkozunk az 1932. évi 169. számú kormányrendeletben, mely a községi emlékkönyvekről szól. E rendelet 11. paragrafusa még megengedi, hogy Kárpátalja szojmja másképpen in­­tézkedhessék c tárgyban, ha majd egykor megszületik és ha jónak találja. Innen kezdve a törvénygyűjtemény további évfolyamait hiába lapoztuk, a szojmzáradék eltűnt. Valami kényszeredetten felötlik még az 1933. évi községi választási novellá­ban, de csak azért, mert az eredeti, 1919. évi törvény is tartalmazta, tehát nem lehe­tett kidobni. Az 1934-1935. évi és 1936. évben hozott törvények és az akkor kiadott rcndc­­letck egyike se tartotta már szükségesnek a szojmzáradék felvételét, pedig ebben az időben is hoztak számos oly törvényt, amelybe nemcsak hogy beillett volna, hanem amely egyenesen kiáltott a szojmzáradék után. Ilyen - autonómiazáradék nélküli - törvények és rcndclctek 1934-ben a 270. számú, mely az országos és járási képvise­letek funkciós időszakának meghosszabbításáról szól, a 160. számú, mely a közsé­gek lakásgazdálkodását szabályozza (vagyis eminenter helyi önkormányzati ügy), 1935-ben a 198. számú, az elemi és polgári iskolai tanerők képesítéséről és hivata­li címeiről szóló rendelet és a 233. számú, a körzeti polgári iskolák szervezéséről szóló törvény nagyon megérdemelte volna a szojmzáradékot. Ez utóbbi törvényben annál kínosabban itat az autonómiái váró emberre, hogy a törvényjavaslat készítője és a törvényhozó is foglalkozott a törvény területi hatálya kérdésével a 30. paragra­fusban és külön intézkedéseket vett föl Szlovcnszkót illetően, de Podkarpatszka Ruszra csak annyi a megjegyzése, hogy „a törvény Podkarpatszka Rusz területén a Szlovcnszkó számára megállapított eltérésekkel hatályos.” Messzire vezetne annak kifejtése, hogy egy ilyen intézkedés tulajdonképpen Podkarpatszka Rusz dcklasszi­­fikálása azzal a Szlovcnszkóval szemben, amelynek autonómiára való joga ugyan­csak megvan, de mely jog egyelőre csak követelés, míg Podkarpatszka Rusz auto­nómiája mégis csak bent van az alkotmánytörvényben is. Ismételten megállapítha­tom tehát, hogy az autonómia(szojm)záradék kezelése is nyilván arra vall, hogy a kormányzat az alkotmánytörvénybe is beiktatott vitális jogot egyszerűen el akarja sikkasztani, agyon akarja hallgatni. Milyen lesz a szojmban a többség? A mai miniszterelnök úrhoz“ is volna szavam az autonómia ígéreteit illetően. Mert az utóbbi időben nagyon sokszor emlegette s emlegeti az autonómia megvaló­sítását. Sőt azt is tudom, hogy a miniszterelnök úr ugyanolyan jól látja, hogy az au­tonómia megvalósításának az egyedül lehető és szükséges útja: a szojmválasztás ki­írása, miként azt mi hirdetjük. De tovább menve arról is van tudomásunk, noha a miniszterelnök úr c nagy bizalmával csak a kormánypárti kárpátaljai képviselőket 44 44 Ld. Milan Hodža. I935.XI.4-1ŐI 1938.IX.22-ig.

Next

/
Thumbnails
Contents