Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
376 Fedinec Csilla tclményc az volna, hogy a pénzügyi gazdálkodás az autonómia bevezetéséig is elkülönítetten kezeltessék, hogy az elszámolás bármikor megtörténhessék. Ha a kormányzat Kárpátalja c költségvetési különállását nem valósíthatja meg, úgy a Icglogikusabb álláspont csak az lehet, hogy ezt azért teszi, mert c területre nincs ráfizetés és nagyon kellemetlen volna megállapítani saját hivatalos adataival, hogy c terület népességét eddig mennyivel károsította meg és mennyivel fogják a költségvetési évben -sa jövőben - még megkárosítani az egységes költségvetés rendszere mellett. Most, amikor az autonómia bevezetését már a prágai kormányzat is clodázhatatlanul sürgősnek kezdi látni és legalább olyasmit próbál csinálni, amivel az európai közvélemény szemét egy időre ismét elkápráztathatja, hogy az autonómiát garantáló hatalmak azt hihessék, hogy a csehszlovák kormányzat immár eleget telt a békeszerződésben vállalt eme nemzetközi kötelezettségének, hogy ilyképpen a prágai kormányzat egyéb nemzetközi clkötclczéscit is komolyan vehessék Európában, jogos feltevésnek tartom, hogy a költségvetésben legalább most nyoma lesz a Podkarpatszka Ruszlól várt állami jövedelmek külön kimutatásának és az e területre fordított kiadások jegyzékének. Sajnálattal látom, hogy ennek az 1937. évi állami költségvetésben sincsen nyoma s ebből viszont azt kell megállapítanom, hogy a kormányzat legújabban elhangzott miniszterelnöki ígéretek ellenére ma sem gondolja komolyan az autonómia megvalósítását. Az állam életében mindig a legkomolyabb tennivaló a költségvetés összeállítása, megtárgyalása és ennél a legkomolyabb tennivalónál én az autonómia bevezetésének semmi komoly jelét nem látom. Mert nem vehetem komoly lépésnek azt, hogy Kárpátalja fővárosában építettek egy nagy házat, hogy mutogathassák: íme ebben a házban lesz Podkarpatszka Rusz autonómiája, és nem vehetem komolyan, hogy a kormányzói tisztséget ne lehessen annyira szemmel láthatóan szinekúrának tekintetni, melynek hatásköre egyáltalán nincs: az új költségvetés szerint felállítanak ugyan egy irodát, melyre cl akarnak pocsékolni csaknem fél milliót, hogy a kormányzó azt mondhassa, megmutathassa, hogy dolgozik és hogy a kormányzat mutogathassa: íme, itt a megvalósított autonómia, vállalt kötelességünk teljesítettük. Meg vagyok győződve, hogy a nemzetek szövetsége, melynek garanciája alá helyezték Podkarpatszka Rusz autonómiáját, nem fogja saját komolyságát kockáztatni arra, hogy az. autonómia ilyennemü bevezetését a prágai kormányzat részéről teljesítésképpen fogadja cl. A törvények autonómiai záradéka Ha legalább cl is fogadhatnék legalább részben valónak a kormányzat amaz éveit, amelyekkel az autonómia megvalósítását évről évre halogatta, odázgatla, meg kell állapítanunk, hogy súlyos mulasztást követettel a kormány 1927-ben, amikora közigazgatási reform alkalmával Podkarpatszka Rusz autonómiáját is nem rendezte. Ellenkezőleg, az 1927. évi 125. számú törvény Kárpátalján egyenesen oly helyzetet teremtett, amely azóta is, ma is egyenesen akadálya, gátlója az autonómiának. Kétségtelen ugyanis, hogy országos elnök és kormányzó is, két magas, de c kis területnek teljesen fölösleges méltóság. Az 1927. évi 125. számú, az országos és járási közigazgatásról szóló törvény más szempontból is figyelmet érdemel.
