Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Iratok

Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez

319

ciájában képesek legyenek megőrizni lelki és egyéni függetlenségüket. Ez nem új recept, a régi Magyarország területén románok és szerbek példát adtak erre nekünk s fiatal generációnknak.

Szózat a munkássághoz!

A programadásban nem állhatok meg anélkül, hogy jelenleg még leginkább a szociáldemokrata és különösen a kommunista pártokban tömörült munkásság előtt ne mutassam meg a nemzeti és őslakos programot. Ma, amikor már nyilvánvaló, hogy a különböző szociáldemokrata pártok Francia- és Németországban, de itten, a köztársaságban is a nemzeti sovinizmus tekintetében semmivel sem állnak hátrább a nemzeti pártoknál, amikor az orosz Szovjetunió mindig jobban és jobban közeledik az orosz nemzeti gondolathoz, igazán sajnálatra méltó tévedésnek kell megállapítani azt a szomorú tényt, hogy a magyar kisebbségünkhöz tartozó szociáldemokraták és kommunisták vagy beállnak a cseh kormánypártok táborába és segítenek elnyomni a mi politikánkat, vagy mint ellenzékiek harcolnak ugyan a kommunista táborban a cselt kormánnyal szemben, de éppen olyan ellenzékiek mivclünk, saját fajtájukkal szemben.

Hiába látják azt, hogy mi velük együtt követeljük a munkaalkalmak megteremtését a kormányzattól, részükre is, hiába követeljük velük egy sorban a munkanélküliség megszüntetését, szóval munkát és kenyeret nekik is, ők a legkisebb megértéssel sem kísérik mozgalmunkat és semmi szavuk nincsen a mi hozzájuk hasonló vergődéssel élő polgári társadalmunk érdekében. Tény az is, hogy a prágai kormányzatnak első perctől harci eszköze volt az, hogy a magyar munkás és polgár társadalom közé szakadékot emeljen, de c megállapításunkkal egyidejűleg szomorú tény az is, hogy a magyar munkássá zöme a közénk vájt szakadék mesterséges, a kormányzat részéről kiinduló kimélyítését még mindig nem vette észre, vagy nem méltányolja kellőképpen.

Minekünk nemzeti társadalmunk integráns részét képező munkásságunkat továbbra is mint elválaszthatatlan testvérünket megfelelő szeretettel kell kezelni és lassú meggyőzéssel készíteni elő a talajt arra az időre, amikor ők egész tömegükben fogják elfoglalni helyüket a nemzeti fronton.

Programadásom nem volna tökéletes, ha nem jelenteném ki a leghatározottabban, hogy mi teljes egyenjogúságot követelünk a magunk részére és nem engedjük magunkat harmadosztályú állampolgárként kezelni. Mi a mi területükön az őseinktől örökölt ősi földünkön nem olyan kisebbségek vagyunk, akik ide a vendégjogon beszivárogtak és így nem ismerjük cl a mi földünkön felettünk uralkodó nemzetséget, mert a békediktátumokban részünkre pontokba foglalt kisebbségi jogokat csak mint jelenlegi helyzetünkben kisebb számban levő nemzetet megillető jogokat tekinthetjük, de semmi esetre sem ismerhetjük cl, hogy e jogok kisebbek legyenek a jelenlegi helyzetben többségben levő nemzet jogainál és meg vagyok győződve, hogy a többséget alkotó ruszin nép maga sem vindikálja azt, hogy neki több s nekünk, magyaroknak kevesebb jogunk legyen e földön. És ha Beneš valósággal a békét akarja és meg akarja szüntetni a feszültséget Közép-Európában, akkor neki magasabb politikát kell inaugurálnia és nem szabad kívánnia azt, hogy az ö köztársaságában levő kisebbségek nem érezzék magukat olyan jogúnknak, mintha csehek lennének. Ezt követeltük mi minden parlamenti felszólalásunkban és mindenütt eddig is. Ne restelljen Beneš külügyminiszter út leereszkedni hozzánk, vegyen példát Gömbös Gyula miniszterelnöktől, aki Bleyer Jakab német nemzeti kisebbségi fel-