Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
320 Fedinec Csilla szólalására nyílt felhívást intézett hozzá, hogy azonnal írja össze a német nemzetiség kívánságait Magyarországon és ha azok nem külföldi érdekeket szolgálnak, azonnal teljesítve lesznek. Ne restelljen tanulni Beneš külügyminiszter úr - nemzeti sovinizmusa miatt - attól a báró Percnyi Zsigmondtól, Milotay Istvántól és különösen gróf Bethlen Istvántól, aki nemcsak volt miniszterelnök, hanem a leghatalmasabb és többséget képviselő magyarországi pártnak ma is egyik éltető és összefogó lelke, s aki nyíltan, becsületesen olyan gesztussal fordult a nemzeti kisebbségekhez, amit ha Beneš tett volna, nagymértékben hozzájárult volna a közép-európai feszültség lokalizálásához. Ne lovagoltassa Beneš újságjait azokon - a magyar képviselők szájából a vita izzó hevében meggondolatlanul kibocsátott - megjegyzéseken, amelyek a valóságnak egyáltalán nem felelnek meg, s amelyek egyedül csak azt bizonyítják, hogy a magyar vérmérsékletet a személyi gyűlölködés a magyar parlamentben is mennyire képes elragadni és azt, ami szintén szomorú, hogy egyes magyar ellenzéki pártvezérek a magyar parlamentben teljes tájékozatlanságban vannak kisebbségi sorsunkat illetőleg. Jobb jövőt! Engedtessék meg nekem, hogy most, beszámolóm és programadásom befejezéséhez közeledvén, azoknak részére is adjak programot, akik még, bár őslakosságunknak szerves tagjai s különösen magyar fajtánknak és még sincsenek a mi táborunkban. Most már nem én mondom, nem a pártvezetőség mondja, ma már nemcsak az optimisták állítják, hiszik - akiket eddig nagyon sokan vagy nyíltan, vagy zárt társaságban, vagy önmagukban idealistáknak, sőt fantasztáknak is hihettek - hogy igazságunk és a velünk szemben elkövetett igazságtalanságok Európa és a világ boncasztalán tanulmányozás tárgyát képezik. Beteg a világ, beteg Európa, de már megtalálták a betegség okait a békeparancsok igazságtalanságaiban, már le is ültek az asztalhoz, hogy tanácskozzanak és talán már egyik-másik operatőrnek az operációs kés is a zsebében van. Ma már nekik sem leltet más programjuk, hogy - miután megláthatták, hogy opportunizmusukkal, alkalmazkodásukkal csak idcig-óráig tudtak a maguk részére apró-cscprö előnyöket koldulni, de már ma velünk együtt a nyomorúságban fetrengenek - álljanak sorba a mi becsületes táborunkba s velünk együtt követeljék igazságunkat. Mert mégiscsak szebb lesz, helyesebb lesz, okosabb lesz, ha igazságunk megadásakor, biztosításakor egy táborban leszünk s rájuk nézve is okosabb lesz, ha közöltünk testvérnek érezhetik magukat. Hogy ez így lesz, hogy ez meg lesz, arra kérem az Úristent, hogy adjon nekünk jobb jövőt, s üdvözöljük egymást minél többször s mindig szívesebben c köszöntéssel: jobb jövőt adj Isten! Kárpáti Magvar Hírlap (Ungvári 1933. június 2.
