Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 309 sült cl s ma Podkarpatská Rus és Szlovcnszkó erdei munkásainak százezrei korgó gyomorral, éhségtől kopogó szemekkel „áldják” a gabonavámokat, a vámháborút. Hodža miniszter úr büszke lehet. Gyászmagyarjainak számugyan nagyon leolvadt, van ma azonban neki egy másik tábora: éhes, rongyos, erdei famunkások, ezek a nyomorult sorsban tengődő, javarészt szlovák és ruszin favágók az ő nagykoncepciójú közgazdasági politikájának áldozatai. Földművelésügyi miniszter Úr! Tudom s meg vagyok győződve, Ön is tudja, bár nem meri bevallani, hogy nagyvonal közgazdasági koncepcióival zsákutcába jutott s most, ha akarna is, nem képes segíteni az ön áldozatain, a munkanélküli erdei munkásokon. Ezért csak egyre kérem, jön a tavasz, engedje meg ezeknek a szerencsétleneknek a szabad gombaszedést, az erdei gyümölcsszedést, a rözscszcdésl, hogy legalább meleggé tehessék viskójukat s jóllakhassanak azzal, amit a természet ingyen ad. De ne kívánja meg azt se, hogy a gombászai, málnázni akaró ember 20- 30 kilométert gyalogoljon az erdőigazgatósághoz engedélyért, hiszen az két napot is igénybe vesz. Ennyit mindenesetre megtehet, az állampénztár s az ön pártja érdekeinek sérelme nélkül, az Ön által balsorsra juttatott szerencsétlenek javára. A földhivatal bírálata ma nagyon egyszerű. A földreform munkája be van fejezve, de azt senki sem áldja. Sőt bátran merem állítani, hogy a gazdasági és szociális szempontok kizárásával végzett földreform nagymértékben járult a gazdasági válság fokozásához. A földreform egyetlen egészséges cxisztcnciát sem teremtett, de tízezreket telt koldussá, régi és új tulajdonosokat, telepeseket és maradékbirtokosokat egyaránt. Képzeljük csak cl, hogy ma is megvolnának „átkos” latifundiumaink pláne vagyondézsma nélkül, amely teher a gazdaságok ütőereit vágta el. Ma nem volna Podkarpatská Rusban és Szlovcnszkón munkanélküli, éhes mezőgazdasági munkás és nem volna éhező munkanélküli, mert legalább egy falat kenyér mindenkinek jutna, ha jutott évezreden ál. Ma már nem kell senkinek a told s így egyszerűen lehetetlen jóvátenni azokat a végzetes hibákat, amiket a földhivatal az úgynevezett földreformmal elkövetett. (Sen. Sebnec: Vaši advokáti parcelovali a získali tam milióny!) Ha közbe méltóztatik szólni, kérem magyarul, mert csehül nem értem! Ugyanilyen balul ütött ki az ipar terén Szlovcnszkó és Podkarpatská Rus dezindustrializációjának a jelszava. Kitalálója, Novák, volt miniszter úr boldog lehet, mert hiszen a történelmi országok is annyira dczindustrializálódnak, hogy jobban nem is lehet. Az ipar és kereskedelmi minisztérium tavalyi 44 milliós költségvetését 33 millióra szállította le, vagyis az arányos csökkentés megvan ugyan, de sajnos, hogy а 11 milliós csökkentés mind az állami segélyezések rovására történt, mely tételeken 50-75 százalékos megtakarítást ért el az állam. Ilyen körülmények között leghelyesebb lett volna, ha ez a minisztérium önmagát is teljesen, 100 százalékosan leépíti s a segélyeket régi összegükben egy másik minisztérium oszthatta volna szét. A kisiparosok ügyét eddig is nagyon mostohán kezelte ez a minisztérium, most az összesen 4-5 millióval annyit sem képes tenni, amennyi a létfenntartáshoz szükséges. Egyenesen kárhoztatandó, hogy az ipari szövetkezeti ügy támogatását ez a minisztérium éppen a legválságosabb időkben teljesen beszüntette. A szövetkezeti központok nem kapnak hitelt s így a tagszövctkczctckct nem tudják ellátni, ennek következtében az egész szövetkezeti hálózat nem tudja teljesíteni feladatait és kötelességeit. Ami az államközi külkereskedelmet illeti, az hála a szindikátusoknak, deviza és kompenzáció bizottságoknak nemsokára teljesen megszűnik s a kereskedelemügyi minisztériumnak egy gonddal kevesebbje lesz.
