Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
310 Fedinec Csilla Л postai üzem a zárszámadások szerint is eddig, úgy ahogy, úszik az árral s a saját bevételeiből tartja cl magát ezért ezzel külön nem kívánnék foglalkozni, de nagy hiba, hogy a posta a tarifák leszállításával nem képes a közgazdasági életet megsegíteni. Ami például a telefon-berendezési és előfizetési díjakat illeti, feltétlenül elítélendő, hogy azok oly magasak, hogy lehetetlenné teszik a telefonnak szélesebb körben való elterjedését. A helyesebb tarifa a postának is létérdeke. Az ellen pedig a józan kereskedelmi politika nevében tiltakozom, hogy a postadíjszabást is emelni készülnek a nyomtatvány és csomagszállítást illetően. A vasúti deficit ma a köztársaságnak a munkanélküliség mellett a legsúlyosabb problémája. Eredete nagyon régi keletű. Régi büirök bosszulják meg magukat. A régi hólbcvált vasutasokat az államfordulat után elbocsátották, hogy cgy-cgy elbocsátott helyére 8-10 új embert vegyenek föl, mert így kívánta meg azt egyrészt a szolgálati érdek - új emberek gyakorlatlanok voltak, de különösen a nemzeti érdek. (Sen. Selmec: Elbocsátották őket, mert megtagadták az esküt!) Az esküt a vasutasok nem tagadták meg! Magyar községekbe cseh állomási elöljárót és vasúti őröket kellett elhelyezni, hogy legyen ki számára cseh iskolát építeni. Csodálható-e, hogy az ilyen szempontok szerint vezetett állami üzem előbb vagy utóbb a csőd szélére jutott? Az iglaui Stŕíbmý perből is kitűnt, hogy voltak idők, amikor a vasútügyi miniszter százmilliókkal csak úgy dobálódzott. Nem természetes-e, hogy ma nincs tízmillió a megkezdett Margitfalva-vöröslői vonal építésének folytatására? A vasút kezdettől fogva túldimenzionálta magát s így a kezdettől fogva óvatos ellenzéki politikusokat nem lepheti meg, ha ma a vasutak 2- 3 éves deficitjét már milliárdokkal számolják. Az ily hiányt nem fogják kiküszöbölni azzal, hogy a magán autóbuszforgalmat hallatlan adókkal és egyéb terhekkel megnyomorítják s megsemmisítik. Ezzel a vasúinknak nem használnak s csak újabb adóalanyokat rombolnak. Ez alapvetően elhibázott lépés, ami semmivel sem menthető. Okos, ésszerű tarifapolitikával a veszett fejszének legalább a nyelét menthetnék meg, de ehhez nincs meg sem az őszinte jóakarat, sem a megértés. A félreértett takarékoskodás legszembeötlőbb a közmunkaügyi minisztérium tárcájánál, melynek tavalyi 762.490.800 koronát kitevő szükségletét csaknem teljes 200 millióval, illetve mintegy 28 százalékkal szállították le 567.468.900 koronára. Ámde eme költségvetési fejezetben vannak a különböző állami alapok, az útalap, clcktrizációs alap, vizitalap, amelyeknek legfontosabb bevételi tételük az állami hozzájárulás. Ezeknek az alapoknak a költségvetései felveszik ugyan az állami hozzájárulásokat - a tavalyi dotációkkal szemben állag 25-40 százalékkal alacsonyabban - ezt a csökkentett dotációt is azonban csak abban az esetben kapják meg ezek az alapok, ha meglesz az új belső beruházási kölcsön. Erről az újabb állami kölcsönről alább még lesz némi mondanivalóm, egyelőre feltételezem a kormánnyal cgyütt, hogy lesz beruházási kölcsön s így lehet beruházás is. De ha cl is fogadom - egyelőre - a kormánynak ezt az optimizmusát, nem mulaszthatom cl az alkalmat, hogy rámutassak, hogy az állami költségvetésnek ez a fő pillére, a közmunkaügyi tárca, a szép külső ellenére milyen felfújt, papírmasé mű éppen azért, mert a szilárd tartalom - a pénz - még a jövő kérdése. A vidék clcktrizációjának céljaira a villamosítási alap 25 milliót fog kapni, ha meglesz a kölcsön. Sajnos, a költségvetés nem részletezi, hogy ebből mennyi jutna Podkarpatská Rusnak. Állami utakra és hidakra a rendkívüli kiadásokkal együtt 86,6 milliót szándékszik fordítani az állam, ennek azonban csaknem fele, 42 millió, Csehországban ma-
