Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
308 Fedinec Csilla miniszter revolvert szegez a felekezeti tanítók mellének az államsegélyek megvonásával, akkor is csak annyit mondhatunk: vigyázzon, hogy ne üsse meg nagyon a bokáját. A fclckczetck ellenállása kemény lesz az ö internacionalista, mégis sovén nacionalista gyomrának is. Új reformok helyett az iskolaügyi miniszter úr inkább azon törhetné kissé a fejét, hogy miért nem létesített egyetlen új magyar szakiskolát sem, bár dicső elődje, Hodža már 1926-ban elismerte, hogy a magyarságnak joga van több középfok szakiskolára és tanítóképzőre, mert az egyetlen kétes nemzeti értékű pozsonyi tanítóképző kevés. Nem kevésbé hálás feladat volna az iskolaügyi miniszter úr részére annak a kiderítése, hogy az évszázadok előtt pengő aranyban letett alapok és alapítványok hová lettek s miért nem tudja a minisztérium kiadni ez alapok kamatait ösztöndíjakra, segélyekre. A Pálffy Alapítvány sorsát is jó volna tisztázni, mielőtt a csúnya kéz az egyházi iskoiavagyonra nehezednék. Ha a miniszter úr eme régi alapítványokról nem tud számot adni, hogyan kiváltja, hogy az egyházak most nyugodt lélekkel rcábizzák vagyonukat, amit az alapítók intenciói ellen akar felhasználni? A földművelésügyi minisztérium költségvetésében manapság ugyancsak bűn a takarékoskodás és az csak újabb bajok forrása és a meglevő bajok betetőzése lesz. Hogyan várható a gazdasági helyzet javítása, ha a kormány teljesen beszünteti a vetőmag segélyakciót, teljesen törli a növénytermelési és állattenyésztési jutalmakat és díjakat, beszünteti az eddig is elégtelen támogatását a termelő és értékesítési szövetkezeteknek, a speciális mezőgazdasági termelési ágak népszerűsítését teljesen megszünteti s most már államsegélyt a szabadalmazott, hithű csehszlovákok sem kaphatnak, így megszűnik minden. A takarékosság lineáris mértéke 32 millió törlést engedett volna meg, tényleg azonban 345.755.400 koronát töröltek, tehát a 14 százalék helyett 15 százalékot. És amidőn a mezőgazdaságról való minden pozitív gondoskodást teljesen beszüntetik, ugyanakkor új terheket akarnak rakni a szőlőtermelőkre azzal, hogy a bort már a termelőnél magasabb adóval akarják megterhelni. Hz ellen a leghatározottabban tiltakozom. Hodža földművelésügyi miniszter úr nagyon leleményes és amikor már pozitív dolgot sem ígérhet, elméleti térre csap át. A bizottságban azt fejtegette, hogy minden gazdasági szövetségnél többet ér a belső piac jó megszervezése, mert ha ez megvan, úgy Csehszlovákiának nem lesz áruértékcsílési gondja. Nem tudom, sírjakс. ncvcssck-c ezen a cinizmuson. Kérdem: hiszi Hodža miniszter úr, hogy eljöhet oly mesebeli idő, amikor Csehszlovákia lakossága maga elfogyaszthatja a saját termésű cukorkát, malátáját, sörét, komlóját, hogy a gépekről, vasról, szénről, üvegről, porcelánról, textiláruról ne is beszéljek? A népesség mai szaporulata mellett ezer év múlva sem lesz Csehszlovákia lakossága abban a helyzetben, hogy a hajdan egész Közép-Európára, sőt több világrész kielégítésére beállított mezőgazdasági ipari és gyáripari termelésének eredményét maga fogyaszsza cl. Én sokkal inkább azt látom, hogy Hodža a belső piac üres frázisával a saját bűnös lel ki ismeretét igyekszik csendesíteni. Az 1926. évi vámtörvénnyel kapcsolatos tárgyalásokra gondolok. A vámtörvényt magyar képviselőtársaimmal magam is megszavaztam, mert azt reméltük, hogy ezzel az állampolgársági törvényt becsületes megoldáshoz visszük és földművelő népünk helyzetén segítünk. De Hodžának akkor nem az volt a fontos, hogy a magyar kisebbség állampolgársági helyzetét javítsa, hanem az, hogy az agrár Magyarországot térdre kényszerítse, megfojtsa. Távolabbi célként ott lebegett szeme előtt a vámháború üzenete, ami be is következett. De a Hodža fegyvere visszafelé
