Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Iratok

282

Fedinec Csilla

pénzen, mintha azt a társadalmi rend legnagyobb ellenségeinek a szovjetnek ipari, gazdasági fegyverkezésére ajándékozzák. Hogy ez a kérdés mennyire akut, ezt igazolja az alábbi panaszos levél, amely a homonnai kerületi betegsegélyző pénztár garázdálkodásáról ad számot:

„A munkásbiztosító pénztáraknál általában s a homonnai kerületi pénztárnál különösen olyan gyakran előforduló anomáliák oly gyakran képezték már panasz tárgyát, hogy azoknak untalan és hiábavaló emlegetése már céltalannak látszik ugyan. Mégis megkísérlem, hogy a homonnai kerületi bctcgpénztámál a velem és több más gazdatársammal szemben tanúsított legújabb eljárását a nyilvánosság ítélete alá bocsássam. A köztudomás szerint különösen a mi vidékünket sújtó katasztrofálisan rossz termés miatt, a kalászos terményekből semminemű jövedelmünk sem volt. Fizetési kötelezettségeink felszaporodtak, s azoknak eleget tenni nem tudtunk. A betegpénztár horribilis járulékait azonban pontosan fizettük és fizettem én is, okulva azon, hogy a legkisebb késedelem miatt ügyvédre bízzák a behajtást és rengeteg költséget csinálnak. Ki volt fizetve a bctcgpénztámál minden tartozásom, kivéve az utolsó egy havi 240 Ké-t kitevő fizetés öszszegét, ami október hó 14-én volt esedékes. Ez időpontban már folyt a cukorrépa beszállítása a tőkctcrcbcsi cukorgyárba s én is és több gazdatársam alig várta, hogy répája le legyen szállítva, az azért járó összeget, ami czidén egyedüli jövedelmi forrást képezett, megkapjam s abból különböző kötelezettségeimet rendezzem.

Természetesen elsősorban a munkásbiztosítónak járó összeget fizettük volna ki be lölc. A sok esőzés miatt a répa kiszedése, beszállítása elhúzódott s amikor végre a várva-várt nap elérkezett volna s mi, ezerféleképpen megnyomorított gazdák egy kis pénzhez jutottunk volna, mi történt? A homonnai kerületi betegpénztár az október 14- én esedékes 240 Ké-nyi tartozásom fejében október hó 26-án, tehát 12 napi késés miatt a cukorgyárnál bíróilag letiltana a nekem járó, ennek majdnem százszororosát képező összeg kifizetését és ezt tette más gazdatársaimmal is. Ha nem lenne ez a semmire tekintettel nem lévő hatalmi túltengés és basáskodás ennyire felháborító, nevetségesnek kellene mondani az esetet, de igy a tisztelt szenátor úrhoz fordulok kérdésemmel, kivagyunk-c szolgáltatva, mint a folytonosan megismétlődő esetek mutatják, teljesen a betegsegélyző pénztárak önkényének s jogállamnak nevezett demokratikus rcpublikában nincs-e az ilyen esetek ellen semmiféle segítség? Mert ha így van, és segítséget csak a magyar Mindenhatótól várhatunk, legalább őt fogjuk kérni, hogy büntesse meg azokat, akik hatalmi tébolyukban a már oly sok balsorstól sújtottakat a végső kétségbeesésbe kergetik. Egy zempléni gazda. 1931. november hó.”

Nem akarom Önöket fárasztani levelek olvasásával, mert, ha Önök a nép között járnak, úgy ismcmiök kell annak fájdalmait.

Befejezésül: Mi ruszinszkói és szlovcnszkói magyarok - bár megkérdezésünk nélkül csatoltatlunk idegen nemzet uralma alá - mint a múltban is államfcnntartó elem, igyekeztünk a köztársaság kereteibe illeszkedni. Adóinkat fizettük, fiainkat katonáknak küldtük, ezzel államhűségünknek, lojalitásunknak teljes mértékben kifejezést adtunk. Mi még ma sem valljuk azt, hogy rab nemzetnek egyetlen fegyvere az árulás. Ezzel szentben mint fentebb is kimutattam, a magyarság, de ruszinszkó és szlovcnszkó többi népe is, a gazdasági nyomor soha nem tapasztalt lejtőjének a legaljára csúszott és úgy a magyar, mint a többi őslakó népet az clcschcsítés veszélye környékezte meg. A szlovcnszkói és ruszinszkói magángazdasági egységek mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi üzemek a porban hevernek és a kormányzat még csak meg se kísérli azok talpraállítását. Ellenkezőleg, örül, hogy a cseh és mór-