Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 277 Az alábbiakban nem kívánok az állami erdőgazdaságok hibáival foglalkozni, hanem a mezőgazdaságunkat is közelebbről érdeklő állami mezőgazdaságok titkaiba szeretnék bevilágítani. Az állami mezőgazdasági üzemek 1932. évi megtakarítása az 1931-es költségvetéssel szemben 10 százalékos, összegszerűen 8 millió 816 ezer 800 korona. Ámde az árak és a munkabérek csökkentek s így a megtakarításnak feltüntetett összeg mindenképpen elégtelen. A mezőgazdasági üzemnél azonban nemcsak a szükségleti cikkek áresését kell figyelembe venni, hanem a termelési módnak a jövedelmezőségi viszonyokhoz való alkalmazkodását is. Közismert tény, hogy a termények aránytalan áresése folytán bizonyos termelési módok, amelyek a konjunktúra idején beváltak, elvesztették jövedelmezőségüket. Hiszen ma a műtrágyázás hajdani apostolai is revízió alá veszik tantétclcikct. Az állami mezőgazdasági üzemekre alkalmazva megállapításunkat, azt kell látnunk, hogy az állami mezőgazdaságok a költségvetésileg kimutatott megtakarítást már magán a műtrágyán elérhetik. Hogy ez irányban történik-e valami tényleg az állami mezőgazdasági üzemekben, az a költségvetés elnagyolt számaiból meg nem állapítható. Valószínűleg semmi sem történik, hiszen az állami birtokok a múltban is a legjobb mülrágyafogyasztók voltak s azok is maradnak mindaddig, amíg a pártpolitikai virtsaftolás rendszereit, melynek érdeke a nagy mütrágyafogyasztás, nem váltja föl egy egészséges, szakszerű gazdálkodási rendszer. A túlságos bürokrácia és a fölösleges mütrágyafogyasztás azonban még mindig nem idézhet elő oly hiányokat, amilyenek tényleg vannak, s amilyenek csak laikus vezetés, vagy esetleg hűtlen kezelés mellett állhatnak elő. Tény az, hogy az állami birtokokban kizárólag a cselt agrárpárt emberei gazdálkodnak, az ellenőrzést is cseh agrárpárti emberek végzik s ez már önmagában sokat mond, mindenesetre többet, mint a zárszámadások és költségvetések dodonai tételei. A költségvetés az állami legelőket és réteket különválasztja a mezőgazdasági lentietektől s a legelők és rétek kiterjedése csaknem annyi, mint a szántóföldeké. A legelők és rétek tiszta haszna a költségvetés szerint minimális, a tényleges haszonnak azonban a külön kimutatott állattenyésztésnél, illetve az állatgazdálkodásban kellene jelentkeznie. A mezőgazdasági területek, szántóföldek tiszta hozadékában azonban felerészben szokott szerepelni az állattenyésztés hozama s így tehát ilyképpen kell számolnunk az állami szántóföldeken is. Az állami szántóföldek hektárhozadéka átlagban azonban a költségvetés szerint csak 1441 korona. Ha ennek felét az állattenyésztés hasznául veszünk, úgy 700 korona marad a szántókon való gazdálkodás haszna gyanánt, ami 5 métermázsa búzának felel meg, holott az országos átlag - a csehszlovák statisztika szerint normális évben hektáronkint 17 métermázsa búza, burgonyára átszámítva 20 métennázsa, az országos átlag 130 mázsa, vagy cukorrépára átszámítva az állami mezőgazdaság 65 métermázsa répát hoz ki, holott az országos átlag 250 métennázsa. íme, így „gazdálkodik” az állami mezőgazdaság bürokráciája. Ha a költségvetés részleteit tovább nézzük, úgy azt is látjuk, hogy az állami mezőgazdaságok pozsonyi igazgatósága területén 9403 hektár 2 millió 522 ezer 700 koronáért van bérbeadva, vagyis hektáronként 250-260 koronás bérnek felel meg. Sajnos a költségvetés mélyen hallgat arról, hogy kik azok a szerencsések, akik a köztársaság legtermékenyebb vidékén olyan hektárbért fizetnek, amilyet rosszabb föld holdjáért is megadnak a gazdák minden válság ellenére. A Ruszinszkón és Szlovcnszkón fekvő állami gazdaságok közül csak a zsarnócai igazgatóság tünteti föl részletesen a bevételeket, kiadásokat és a tiszta hasznot.
