Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Iratok

272 Fedinec Csilla vákiai magyarság ogy évtized óta van, azalatt az iskolaügyi kormányzat clncmzctlcnitésrc berendezett bürokrációja egymás után zárja be magyar tannyelvű elemi iskoláinkat. Az 1930-as népszámlálás nemzetiségi adatai még ismeretlenek ugyan, de annyi bizonyos, hogy a magyarság természetes szaporulatát nem képes el­tüntetni sem a jól instruált népszámláló biztosok hada, sem a statisztikai hivatal, sem a cseh bábaképző intézetekből kikerült tudós asszonyok nem képesek a magyar anya szülöttéből csehszlovák gyermeket csinálni. Mindezek ellenére a magyar ele­mi és polgári iskolák száma egyre fogyatkozik, mint az a statisztikai hivatal kiad­mányaiból kitűnik. (Statisztikai kézikönyv 1928. 13. oldal. I. 20. táblázat.) Azt lát­juk ott, hogy 1924-ben 1696 polgári iskola volt a köztársaságban; ebből magyar tan­nyelvűnek 90-nek kellene lenni, ehelyett volt 17. A magyar tannyelvű elemi iskolák számát a lakosság természetes szaporulata ellenére évről-évrc csökkentik, ugyanak­kor a cseh iskolák számát színmagyar községekben növelik s a magyar ajkú gyer­mekeket anyagi előnyökkel, ajándékokkal cseh nyelvű iskolába édesgetik. Ahol az nem segít, ott nyílt erőszak eszközeivel lépnek munkába. Az iskola­­fenntartó fclckczclcktől, községektől megkövetelik az új, modem iskolapaloták épí­tését és mert ezeknek pénzük nincs, építenek állami iskolát állami pénzen a mi adó­­filléreinkből s a felekezeti iskolát egyszerűen bezárják. Az új iskolában már termé­szetesen cseh tanító működik. A modem kor krónikásai s napilapjaink annyi szomorú esetet örökítenek meg napról-napra, hogy ehhez képest a török áfium gyenge aszpirin s a Tinódi Lantos Sebestyén panaszai ártatlan szólamok. Ezekben a modem - hivatalosan cáfolni meg sem kísérelt - krónikákban olvashatjuk, hogy a csehszlovák demokrácia értelmezé­se szerinti nemzeti egyenjogo.sullság megteremtette a legújabb magyar iskolatípust, amely iskolának neve, címe, jellege magyar, azonban abban magyarul alig, vagy semmit sem tudó cseh iskolamester oktat és nevel, mint a beregszászi gimnázium igazgatója, a cselt Lopour. A cseh iskolába erőszakolt magyar gyermekek azonban még csak a Miatyánkot sem tanulhatják meg anyanyclvükön, saját hitfclckczctük lelkészétől, mert a cseh­szlovákiai demokrácia nem tűri meg a gyermekek saját anyanyclvén való hitokta­tást. Példa erre az ungvári iskolák esete: A cseh és ruszin ungvári fővárosi iskolák­ba igen sok magyar református gyermek jár és mert a református lelkész nem bírja ezeket a nyelveket, így a magyar református gyermekek - a fclckczctnélküli neve­lést hirdetők legnagyobb örömére - valláscrkölcsi oktatásban nem részesülnek, ha­nem úgy nőnek fel, mint az erdő fái, mert a lelkész lakásán nem pótolhatja a vallás­tanításban így előállott hézagokat, bármennyire akarja is. És mindezt annak a nem­zetnek fiai művelik, akik nem átallják magukat a nagy Coménius nemzetének ne­vezni. Azt hiszem, ha ma itt egy újabb Coménius támadna Önök között, az úgyanú­­gy elmenekülne a csehszlovák demokráciából, mint ahogyan menekült az első Coménius az abszolutizmus elől, a magyarok közé, Sárospatakra. A javarészt töldmívclésscl foglalkozó kisebbségi magyarság számára eddig nem létesítettek egyetlen mezőgazdasági népiskolát sem. Ami nincs, arról nem is leltet beszélni s így erről többet nem is kívánok mon­dani. A középiskolák kérdésénél az iskolaügyi miniszterek kedvelt szavajárása az, hogy a kisebbségi magyarságnak inkább kereskedelmi és ipari szakiskolákra van szüksége, mert a reálgimnázium s egyéb középiskola-típus bcamtcrckct nevel, a ma­gyar ifjúságnak pedig szabad pályákon a helye.

Next

/
Thumbnails
Contents