Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Iratok

Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez

271

ségc csak odáig terjed, hogy a kétes állampolgárságú Kiss Fcrcncz közvitézt a rablógyilkos Lccián golyója elé állítják, a szerencsétlen áldozatnak márványtáblát állítanak Baktipusztán államköltségcn, de a szegény áldozat szüleit, állampolgárság hiánya miatt, talán még ma is zaklatják s nem ismerik cl magukénak.

Uraim, mi nem kérünk abból a demokratikus egyenlőségből, amely csak a halált osztogatja egyenlő mértékkel, mi követeljük részünket, jussunkat, az életből, az életlehetőségekből is. A magyar soha sem engedte jussát, sem egymásnak, sem az Önöknél hatalmasabb Habsburgoknak. Az élet vizeinek a forrásait Önök kezelik s amikor ezeket a forrásokat elzárják a ruszinszkói és szlovcnszkói magyarság elöl, akkor Önök az egész állámélctct is sorvasztják, kicig-óráig talán úgy tetszik, hogy Önök jobban járnak, ha a becsületes, magyar tisztviselőket az utcára kidobálják, hogy cseh beamlereknck életlehetőséget adjanak, azonban a számonkérés a cseh nemzeti imperializmusra katasztrofális eredménnyel végződhetik.

Nem hivatásom a ruszinszkói és szlovcnszkói ruszinok és szlovákok érdekeinek a védelme, azonban annyit kell, hogy megállapítsak, hogy a cseh imperializmus molochja a szlovák és ruszin testvéreket a hivatalokból éppen úgy kitúrta, mint a magyarokat. Ruszin és szlovák kollégáimra bízom ennek a kisemmizésnek a számszerű megállapítását.

Ugyancsak mellesleg említem, hogy az állami költségvetés dologi kiadásaiból, tehát a papír, írószer, egyenruha és egyéb anyagszükséglet szállításaira szánt 5 milliard 255 millió 89 ezer 600 koronából 5,7% ugyancsak a magyar nemzetiségű ipart és kereskedelmet illetné, ami újabb ncgycdmilliárdot jelent.

Végezetül csak rövidem említem, hogy eme számításaim csakis az állami alkalmazottakra s az állami szállításokra vonatkoznak.

De Önök tartják kezükben a járási és községi önkormányzatokat is, melyek személyi és dologi kiadásainál legalább újabb félmiliárd koronát kitevő jogos részesedésünktől, jussunktól fosztanak meg bennünket.

Látják Uraim, a feudálisnak, reakciósnak kikiáltott régi Magyarországon a nemzetiségiek intelligenciája pozícióhoz, hatalomhoz, kenyérhez jutott, a legelőkelőbb társadalmi állásokat töltötte be. Önök csak választójogot adtak, de elveszik jussunkat az álláshoz, a hatalomhoz és a kenyérhez. Inkább vegyék cl választójogunkat részben, vagy egészben, de adják meg jussunkat a magyar nemzeti kultúránkhoz, a minket megillető pozíciókhoz, a kenyerünkhöz. Vagy legalább, ha nem adnak semmit, de hagyjanak minket ősi földünkön megélni.

Uraim, az Önök oldaláról gyakran hallhatjuk azt a szárnyas igét, azt a csúnya propagandát, hogy a cselt nemzet többet tett a kisebbségek érdekében, mint amennyire öt a békeszerződések kötelezték. Nagyon kérem Önöket, az Önök saját és a magam Iclkiismcrcténck a megnyugtatása végett is, hogy számokkal mutassák be nekünk, mi az a többlet, amit kötelességükön felül nyújtottak, mert az én számtani tudásom csak azt mutatja mindig, hogy évi 1-1,5 milliárd korona minimálisan az az összeg, amellyel Önök a mi itteni magyar nemzeti társadalmunkat megrövidítik.

Mialatt a mindenkori iskolaügyi miniszter urak folyton azt a grammofonlcmczt járatják, hogy a csehszlovákiai magyar nemzeti kisebbség kulturális igényeiről a kormányzat teljes mértékben gondoskodik, és a magyar kultúra fejlődése itt biztosítva van, mialatt a kormánynak statisztáló csehszlovák többség kórusa az ezer éves szlovák elnyomatás meséjét fújja s mondvacsinált ürügyekkel a békési szlovákokra utal, akik egészen mellesleg szólva ma, a legsúlyosabb válság napjaiban sem ismerték meg az anyagi nélkülözés, éhség, pénztelenség oly fokát, amilyenen a cschszlo-