Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Iratok

Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez

267

73

Prága, 1931. december 16. Korláth Endre szenátor beszéde az állami költségvetést, a kormány gazdasági, kulturális és népjóléti politikáját illetően.

Tisztelt Szenátus! Mint minden esztendőben, úgy most is élénken kivette részét a kisebbségi sorsra kényszerített magyarság parlamenti képviselete a költségvetési vitából, úgy a bizottságokban, mint a plénumban. Megtettük ezt, bár meg voltunk győződve, hogy a hivatali szobákban elkészített sablon munkán nem változtatunk, mert itt a parlamentarizmus, a demokrácia csak a külföld megtévesztésére drága pénzen fenntartott álarc.

Ha eme szilárd meggyőződésem ellenére mégis megkockáztatok néhány észrevételt egyrészt magához az állami költségvetéshez, másrészt a kormánynak gazdasági, kulturális és népjóléti politikája munkatervéhez, teszem ezt főleg azért, hogy mint a kisebbségi sors tizenhárom éves megpróbáltatásainak tisztító füzén átesett magyarság egyik őrszeme ismételten felhívjam a többségi diktátorok és a nagyvilág figyelmét arra, hogy amit itt a demokrácia jelszava alatt müveinek, azzal nemcsak a mi nemzeti kisebbségi létünket temetik, hanem egyúttal növelik az egyre nagyobb méreteket öltő káoszt, melynek végső kifejlődésére az ember aggodalommal gondol. Lásson a világ és ítéljen!

Az itteni kormányzati rendszer vétkes mulasztása, mondjuk ki nyíltan: bűne, amely az 1932. évi költségvetésben is teljes mértékben kifejezésre jut, hogy még csak gyenge kisérletct sem tesz a csehszlovák állam határai közé kényszerített nemzetek és népek megbékítésére. Vagyis a kormány bár érzi a gazdasági vál ságszültc nehézségeket, tudja, hogy már minden ég a szomszédságokban, még mindig nem hagy fel clncmzctlcnítő törekvéseivel. Tiszcnhárom év alatt vagyondézsmával, adóvégrehajtókkal clszcdtc pénzünket. A dczindustrializáció jelszavával egy évtized alatt megteremtette a ruszinszkói és szlovcnszkói munkanélküliek számba sem vett, nyilván sem tartott százezreit. A földreformmal földönfutókká tette azokat, akik évezred óta a földből éltek. A cseh nemzeti gyáripar kedvéért szétzüllesztette iparos és kereskedő társadalmunkat. Mindezt tette azért, mert a 14 milliós egységes csehszlovák nemzeti állam rögeszméjét, ábrándképét kergette. Mindent megtett, hogy az idezárt magyarokat előbb koldussá, majd csehszlovákká tegye.

Régi recept, amely nem vált be a történeti múltban és nem fog beválni a megpróbáltatásokkal telített jelenben sem.

A kormányzatnak a cschckre nézve is végzetes volta ma már nyilvánvaló, úgyhogy az uralkodó cseh nemzet is gazdaságilag már rövidesen ott tart, ahol mi kisebbségi magyarok, a különbség csak az, hogy mi már 10-12 év óta vagyunk állandó krízisben. A kormányzat még mindig azt reméli, hogy minden baj orvoslását megtalálja, ha ebben az államban 14 millió ember színtiszta csehszlováknak fogja magát vallani, ahelyett, hogy azt mondaná: Te magyar, Te német, itt van fejünk felelt a közös veszély, ne vitatkozzunk most kicsiségeken, természetes dolog, hogy a