Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
268 Fedinec Csilla magyar gyermek magyar iskolába járjon, de viszont gyere, segíts cl hárítani a közös gazdasági veszélyt. Ehelyett a kormány tovább cschcsít s ezzel tovább ingcrli a nemzetiségek amúgy is túlfeszített idegeit s ezzel előmozdítja, gyorsítja a fenyegető világkataklizma beköszöntését. De vizsgáljuk egyenként rendre, hogyan is fest a jelen költségvetésben is a demokrácia, a jogegyenlőség. Mindenekelőtt arra kívánok légyen rámutatni, hogy a csehszlovák kormányzat miképpen teremthette volna meg az itt élő nemzeteknek, ha nem is a paradicsomát, hanem együttélésük szilárd alapját, amelyen állva ma valóban félrctchctné a nemzetiségi gondokat s valamennyi nemzet a gazdasági bajok orvoslásának szentelhetné képességeit. Az alkotmánytörvény 128. és következő §§-ai a nemzeti, vallási és faji kisebbségek védelméről intézkednek. Így a 128. § 2-ik bekezdése kimondja, hogy a felekezeti, hitvallásbcli, anyanyelvi különbözőség a köztársaság egyetlen állampolgáránál sem lehet akadály, különösen ami közszolgálatba való lépést illeti. Ha ebben az államban a demokráciát és a vele szoros összefüggésben lévő kisebbségvédelmi intézkedéseket a kormányzat komolyan venné, úgy az éppen idézett alkotmányos intézkedés végrehajtásaképpen már régen gondoskodott volna arról, hogy a közhivatalokban a magyarság számarányának megfelelő képviseletet kapjon. Hogy hogyan van ez az életben, azt tudjuk. Hogy milyennek kellene lenni az igazságosság figyelembevételével, azt kiolvashatjuk a költségvetésből. A hivatalos csehszlovákiai statisztika adatai szerint a cseh szlovákiai magyarság az összlakosságnak az 5,57-át teszi ki az 1921-cs népszámlálás szerint. Az 1930-as népszámlálás adatai még ismeretlenek és így a régi statisztikával kell megelégednünk. Ha a kormány komolyan vette volna az alkotmánytörvény éppen idézett rendelkezését, úgy ma a központi hivatalok személyzete a következőképen alakulna: A kabinetiroda polgári osztályának 85 hivatalnoka közül 5, a katonai osztály 11 hivatalnoka közül 1, s a házkezelőség 54 tisztviselője közül 3 magyar hivatalnok volna. A képviselőház 95 tagú hivatalnoki karában 5, a szenátus 60 tisztviselője közül 4 magyar nemzetiségű volna. Ma ellenben az a helyzet, hogy a szenátusban és a képviselőházban nincs, aki lefordítsa magyar nyelvre a javaslatokat, hiába követeltük ezt állandóan. A miniszterelnökség 139 hivatalnoka közül legalább 8 magyar nemzetiségű tisztviselőnek kellene lennie. A külügyminisztériumnak 505 alkalmazottja van, ebből a számaránynak megfelelően legalább 28 magyar nemzetiségű hivatalnoknak kellene lenni. A követségeken 302 tisztviselőből a magyarságnak legalább 17 hely dukál s a konzulátusok 398 tisztviselői állásából minimálisan 19 hely illeti a magyarságot. A nemzetvédelmi minisztériumban s hadseregnél 19.539 generális, tiszt, orvos, állatorvos stb. és szolgálati osztályon kívüli havidíjas teljesít szolgálatot. Százalékszerűén legalább 900 hely illetné meg a magyarságot. A hadügyminisztérium s a főparancsnokságok azonban ezenkívül még 3050 polgári személynek is adnak kenyeret s itt mintegy 170 magyarnak kellene helyet kapnia. A belügyminisztériumban, mint központi hivatalban jelenleg 299 rendszeresített állás van, amiből 16-17 hely illeti a magyarságot. A csendőrosztály 347 állása közül 20 helyet magyar nemzetiségű cscndőrtiszttcl kellene betölteni. A belügyi tárca kereteiben a ruszinszkói országos hivatal 593 hivatalnoka közül 30 magyar tisztviselőnek kellene lenni s a szlovcnszkói országos hivatal 2964
