Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Iratok

Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 263 70 Prága, 1931. március 2. Korláth Endre szenátor és társai interpellációja az összkor­­mányhoz Técső város és lakosainak, valamint közbirtokosságának román területen fekvő ingatlanai megvédelmezése tárgyában. A scvrcs-i békeszerződés''' a csehszlovák-román államhatárt ideiglenesen ren­dezte azzal, hogy a végleges határt a két állam kormánya fogja megállapítani. A végleges határt a két állam kormánya az úgynevezett államhatár statútumban úgy ál­lapította meg, hogy Técső mellett a Tisza folyót jelölték meg határnak, bár a cseh­szlovák kormánynak módja lett volna azt is keresztülvinni, hogy c szakaszon Técső község határa legyen az államhatár is. A kormány azonban ezt nem tette meg, ha­nem beleegyezett abba, hogy Técső város, a lakosság s a közbirtokosság tulajdoná­ban levő, a Tisza bal partján fekvő mintegy hatezer kát. hold kiterjedésű szántóföld, kert, gyümölcsös, erdő és Icgelőtcrülctc román impérium alá kerüljön. Emellett a csehszlovák kormány semmiképpen sem biztosította azt, hogy a téesőiek szabadon, akadálytalanul használhassák s tulajdonban tarthassák a román területen fekvő in­gatlanaikat. A kormány itt súlyos mulasztást követett cl, amelynek következményei most jelentkeznek. A későbbi években a határvidéki forgalom szabályozásáról kötött államközi meg­egyezések a téesőiek számára úgy ahogy lehetővé tették földjeik megművelését s a ter­més betakarítását, bár a román vámhivatalok unos-untalan nehézségeket támasztottak. A végső csapás azonban csak most következett be azzal, hogy a román hatóságok ki­jelentették, hogy a téesőieknek a Tisza bal partján fekvő földjeit a román földreform­­törvények alapján kisajátítják, miután a földek tulajdonosai oly idegen - csehszlovák állampolgárok, akik állandóan a külföldön Csehszlovákiában tartózkodnak. A román hatóságok kártalanítás címén kát. holdankint 200 lejt, azaz alig 40 Ké-t akarnak a tulajdonosoknak fizetni. Az ilyen „mcgváltásár” egyértelmű a vagyonel­kobzással. A román hatóságoknak az idegen - csehszlovák - állampolgárságú tulajdono­sok tartós távollétére való hivatkozása teljesen helytelen s csak ürügyül szolgál a va­gyonelkobzásra. A való tény az, hogy az elkobzott földek tulajdonosai - kivétel nél­kül csupa kis- és törpegazda - mindenkoron Técsőn laktak s laknak ma is és éppen, mert csupa kis- és törpegazda a tulajdonos, ezért a földet személyesen, családtagja­ikkal művelik, vagyis kora tavasztól késő őszig a napnak legnagyobb részét a földe­ken töltik s csak éjjeli pihenőre tértek s térnek Técsőn levő otthonukba. Vagyis Técső törpe- és kisgazdái még a román földreformtörvények szerint sem tekinthe­tők távollevőknek. Ha a kormány nem lép fel haladéktalanul a téesőiek román területen fekvő in­gatlanai tulajdonjogának védelmére és ha bekövetkezik a földeknek a román ható­ságok által való elkobzása, úgy Técsőn igen sok, eddig becsületes, rendes életet folytató, dolgos kisgazda máról holnapra koldusbotra jut. 39 39 1920. augusztus 10.

Next

/
Thumbnails
Contents