Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Bevezetés
Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 25 szcvonták a kclct-szlovcnszkóival, ami ellen Kárpátalján folyamatosan tiltakoztak. Már 1926-ban megalakult Ungváron az önálló Ruszinszkói Magyar Színpártoló Egyesület. Szerveztek önálló színi tanfolyamokat, hosszabb-rövidebb ideig létezett önálló színházi lap Színházi Újság, majd Ruszinszkói Színházi Élet címen. A kárpátaljai magyar színtársulat tagjai között igen gyakran találkozunk a magyar fővárosban éppen munkanélküli, ezért ide szerződött színészekkel. Emiatt nyilatkozhatta Kiss Manyi: „Ungvárról indultam cl a siker útjára [a csehszlovák időszakban], ezért boldogan térek vissza, ha csak egy napra is szeretett városomba.”''' Vagy az itj. Lalabár Árpád: „[...] örömmel jövök vissza Ungvárra, ahol [a 20-as évek közepén] felfedeztek és hol első sikereimet arattam.”" Láthatták a kárpátaljai színpadon Beregi Oszkárt, Rózsahegyi Kálmánt. Medgyaszay Vilmát, Fedák Sárit, Mezei Máriát, Tőkés Annát, Somlay Artúrt, Murád Lilit, Törzs Jenőt, Vaszary Pirit, Dayka Margitot, Lázár Máriát, Pcrczcl Zitát... Az amatőr színjátszók pedig sorra mutatták be helyi szerzők darabjait, amelyek nyomtatásban is napvilágot láttak. Érdekes módon a kortárs sajtóban megjelent tudósítások azt sugallják, hogy az amatőr színjátszás nagyobb társadalmi eseményt jelentett, nagyobb pillanatnyi érdeklődést váltott ki, mint a hivatásos színjátszás folyamatos elismerése. A színtársulatok életben maradását a látogatottság biztosította, amely hullámzó képet mutatott. Az áttöréshez gyakran kellett apellálni a közönség nemzeti érzelmeire, illetve szóvá tenni annak esetleges halványodását. Kisebbségben a kultúra fogyasztása a nemzeti hovatartozás megváltását jelentette. A kárpátaljai magyar kultúrcgycsülctck sorában a legeredményesebben a 20 év alatt a Mozaik Kultúrcgycsülct, illetve a 30-as években a Podkarpatszka Ruszi Magyar Kultúr Egyesület (PRMKĽ), a Beregszászi Irodalmi és Színpártoló Egyesület működött. Az irodalmi életről Móricz Zsigmond is azt tartotta: „A szlovcnszkói és ruszinszkói irodalmi élet fejlődését egészségesnek találom. Már régebben hirdettem, hogy az irodalom szempontjából a decentralizációnak óriási jelentősége van, s most, hogy Pozsonyban, Kassán, Ungváron és Kolozsváron magyar irodalmi centrumok alakultak, az utódállamok magyar irodalmának kialakulása helyes útra terelődött." „Nagy, nemes és igazi kultúrhivatást teljesít itt a Mozaik, amely előtt kalapot kell emelni minden kultúrembemek. Bár volna minden magyar városnak olyan kulturált, magas fajsúlyú irodalmi testületé, mint Ungváron a Mozaik!”*1 Ezen kívül számos kisebb, nagyobb helyi szervezet szervezte a ma már elképzelhetetlen menynyiségű rendezvényt, klubestet, megemlékezést, felolvasást, népfőiskolát és egyebeket. A magyarság nagy reprezentációja volt minden év elején Beregszászban a Magyar Nemzeti Bál. Tömegeket mozgattak meg az igen népszerű toma/sportcgycsületck, melyek kulturális rendezvényeikkel is kitűntek. Eseményszámba ment az FTC, az Újpest, vagy a debreceni labdarúgócsapat vendégjátéka, magyar olimpiai bajnokok bemutató szereplése. Jóval előbb a nevezetes debreceni virágkamcváloknál, már 1926-ban virágkamcvált és rózsakirálynő-választást szervezett Ungváron a városi atlétikai klub. Komoly presztízst jelentett cgy-cgy településnek, ha volt dalárdája.*1 A kárpátaljai magyar dalárdáknak „országos” - ezzel a megkülönböztetéssel illették a magyar köznyclvbcn a régió (vagy tartomány, vagy zsupa) egészére kiterjedő eseményeket - szemléje is volt a 30-as években (Nagyszőlősön, Beregszászban, Munkácson, Ungváron került megrendezésre), és volt „gyermek dalos verseny" (Tiszaúj lakon, Beregszászban). A 30-as években már tartottak szépségkirálynő-választásokat. 1935-ben a hármashatár közönsége rendezett több ezres felvonulást a
