Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Bevezetés
26 Fedinec Csilla tiszabccsi Rákóczi-cmlékoszlophoz, amit a 90-cs évek a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség újított fel (a találkozó helye Tiszaújlak határában a helyreállított Turul-emlékmű, amit a 20-as években romboltak le). Ezzel szemben ott volt a nagy szegénység is. Csehszlovákia legszegényebb tartománya volt ez, noha utólag kiderült, hogy anyagilag jobb világot ért meg a lakosság, mint ami a 40-es évek elején következett. (Ne feledjük azt sem, hogy minden államváltással elúsztak a lakossági megtakarítások, kis vagyonkák is.) Természetesen több mindenből látszik ez. Szembetűnő pl. a könyvkiadás terén. Л Csehszlovákiában megjelent több mint kétezer magyar nyelvű könyvnek csak igen kis töredéke esett Kárpátaljára. (Persze ehhez az is hozzátartozik, hogy a vidék az elinduláshoz volt jó; aki nem lokálpatrióta irodalmi hírnevet akart, annak ebből a körből ki kellett lépnie.) Az adott időszakban magyar nyelvű könyveket megjelentető nyomdák szerepelnek kiadóként, eltekintve cgy-két magánkiadástól; némely esetben a megjelenés helye és a nyomda telephelye nem egyezik; ilyen esetekben sejthető, hogy nem a nyomda a kiadó, csak bérmunkát végzett. A legjelentősebbnek a maga huszonöt körüli kiadványával a Kálvin Nyomda volt Beregszászban. A nyomda a Kárpátaljai Református Egyház tulajdonát képezte, amely 1922-ben alakult meg, püspöke végig Bertók Béla volt. Az egyházkerületet hivatalosan a Szlovcnszkói és Ruszinszkói Egyetemes Református Egyház első törvényhozó zsinata Léván ismerte cl 1923-ban, a csehszlovák állam 1932-ben. 1939-ben a magyar hatóságok megszüntették, a tiszántúli egyházkerületbe olvasztották be. A Csehszlovák Köztársaságban az egyik leghasznosabbnak tartott törvény a könyvtárak szervezésére vonatkozott, melyek alapján a kárpátaljai helyzet is javult.'1 1935-ben Kárpátalján 592 könyvtár volt, ebből 190 magyar, 421 ruszin (orosz, ukrán), 36 cseh (szlovák), a többi nőmet és román. Ezekben összesen mintegy 100 ezer kötettel tudtak szolgálni." A könyvtárak statisztikái szerint az emberek a magyar szerzők közül elsősorban Jókai, Mikszáth, Gárdonyi, Zilahy, Harsányi, Makkai, Gulácsy müveit keresték." Arról nem tudni, mennyire olvasták volna a helyi szerzőket. Néha olvasni a lapokban panaszkodást arra, hogy az emberek csak kalendáriumokat hajlandók olvasni, ami igénytelen olvasási kultúrára vall."' A helyi lapoknak többnyire volt irodalmi rovata, ahol közöltek könyvismertetéseket, s ezek között szerepeltek a kárpátaljai alkotók művei is. A Kárpáti Magyar Hírlapban Kováts Miklós a könyvismertetéseknél 1936-ban elkezdte használni a következő mottót: „Ne feledd: az úri lakás a könyvtárnál kezdődik." Vagy egy könyvkereskedés reklámjában olvassuk: „szép könyvtár nélkül nincsen értékes, úri lakás.”1’ 1922- ben megjelent egy kérész életű lap Napsugár címmel a „könnyű fajsúlyú irodalmi termékek" terjesztésére, nem elhanyagolva „a mélyebb és irodalmilag értékesebb műfajok kultiválását sem.”“ Magyarországról írók érkeztek előadókörútra: Szabó Dezső, Karinthy Frigyes, Móricz Zsigmond és mások. Az 1935-ben Budapesten tartott ún. első Kisebbségi Irodalmi Esten (erdélyi, felvidéki és vajdasági résztvevőkkel) Kárpátalját Tamás Mihály képviselte.4'' Komoly esemény volt 1937 végén, amikor erdélyi magyar Írók estjeit tartották több kárpátaljai (és szlovcnszkói) településen. A vendégek között volt többek között Tamási Áron, Moher Károly, Ligeti Ernő.5" Az Erdélyi Szépmüves Céh köteteiből egy 10 kötetes, a Felvidék számára készült válogatás megvehető, illetve megrendelhető volt a könyvesboltokban, a lapkiadóknál.51 Az „anyaországban” az 1931. évi könyvnapokra először adták ki külön kötetben „az elszakított országrészek íróinak antológiáját” Koszorú címmel. Kárpátalján (Ungváron, Munkácson, Beregszászban) könyvnapokat 1936-ban,5- majd
