Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Iratok

Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez

243

ra is. Évek hosszú sora óta egyetlenegyszer sem fordult elő, hogy a nemzetgyűlés akár egy 10 koronás tételt változtatott volna azon a kinyomtatott költségvetésen, amelyet a Clam-Gallas palotájában székelő bürokrata had kitermelt, kifundált. És ennek a bürokrata hadseregnek mégis van egy nagy érdeme, csodával határos képessége, tudása és ismerete. Л világtól elkülönítve, poros akták között eltemetve ezek a jó urak megérzik nemcsak a nép, a lakosság szükségleteit, hanem - és ez a csodálatos - előre és távolba látásukkal mcgncszclik azt is, hogy a törvényhozás 450 főből álló testületének többsége mit fog helyesnek, jónak, célszerűnek és szükségesnek tartani és mindezt olyan apró részletekbe menő pontossággal megérzik, meglátják, hogy, mint mondottam, a törvényhozás a kétezer oldalas nyomtatványban soha a legkisebb hibát, hiányt nem észleli. Л szenátus többsége pedig ezt a saját akaratának fogadja cl.

Hát tisztelt Uraim, én ma az ilyen csodálatos és talán csak szellemeket megillető tű volta látásoknak egyszerűen nem hiszek és nem átallom kimondani, hogy ennél az újfajta csodánál nincsen nagy szerepe a költségvetést összeállító hivatalnokok távolbalátásának, ellenben annál jobban érvényre jut a hatalom néhány kevésszámú birtokló fiának, tehát egy oligarchikus csoportnak az oklroj, a kényszer, amely a nemzetgyűlés többségének egyszerűen bebeszéli, abba beszuggerálja, hogy: a mi akaratunk a jó, ezt tehát el kell fogadnotok.

A mi, ellenzéki sorsban megerősödött idegeink azonban a szuggesztiót nem viselik cl, nekünk nem fogja bcbcszélni senki fia, hogy a kinyomtatott költségvetés egyenlő értékű a szent bibliával, amihez csak tisztelettel lehet közeledni, ezért bizony őszintén megmondjuk a költségvetésről alkotott nézetünket, ha az a húsosfazék jólétében cncrvált többségnek nem is kellemes. Régi, igaz szólásmondás az, hogy az igazság fáj.

Nos hát. Hölgyeim és Uraim, legyenek meggyőződve, hogy azok az igazságok, amelyeket most mondandó vagyok, Önöknek fájni fognak. Nem szívesen hallanak azokról, de legyenek meggyőződve, hogy nekünk kettősen fájnak, mert ezek az igazságok egy tételben így szubszummálhatók, így foglalhatók össze: A csehszlovákiai és különösen a ruszinszkói magyarság, de Ruszinszkó minden népe és maga Ruszinszkó, mint köz- és nemzetközi jogi államegység a Csehszlovák Köztársaság költségvetésében súlyos megrövidítést szenved.

Az állami költségvetés tervezetéhez csatolt szemléltető táblázatokból megtudjuk ugyan azt, hogy egy csehszlovák korona 30,05 fiié fogyasztási adókból, 16,22 fiié egyenes adókból, 11,30 filc bélycgillctékből, 20,10 filc kereskedelmi adókból, 13,18 fiié állami birtokok jövedelméből tevődik össze. Azt is látjuk, hogy I ésl. koronából 18,31 fiié megy a hadseregnek, 19,26 fiié az állami adósságokra, 18,65 a szociális terhekre. Gyönyörködhetünk az albán, belga, bolgár, osztrák, finn, francia, olasz, jugoszláv, litván, lett, magyar, német, bajor, porosz, würtenberg, norvég, lengyel, osztrák, román, spanyol, svéd és brit államok költségvetéseiben is, de hiába keressük az autonóm Ruszinszkó önálló, különálló költségvetését, azt nem találjuk meg sehol, de még csak egy szerény kimutatást sem találunk meg arról, hogy mennyi állami jövedelem folyik be Ruszinszkóból, mennyit kell az államnak Ruszinszkóra fordítani és a két adat egybevetésé alapján mennyit jövedelmez tehát Ruszinszkó, vagy mennyit kell arra ráfizetni.

A centralista körökhöz tartozó urak kedvelt szavajárása: Ruszinszkóra ráfizet az állam súlyos milliókat. Ha ez igaz, miért nem mutatják meg ezt az igazságot a csalhatatlan számok világában? Miért rejtik ezt az igazságot véka alá? A válasz csak az