Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
142 Fedinec Csilla ző népek szimpátiája, szcrctctc, a közös sors felismerése és a becsületes együttműködés által. A nagy ideálok utáni futkosás nem teheti a cseh népet százmilliós nemzetté, nem teheti őket elnyomójává a hozzá hasonló kicsi nemzeteknek. A mai Bcncš-politika pedig teljesen ezt a célt szolgálja és szerintem a legteljesebb eredménytelenséggel, mert hiába játsszuk a nagyhatalmi játékot, hiába adjuk minden csepp vérünket, minden garasunkat oda, c színes kép szolgálatába; nem érünk cl vele semmit. A világ sorsa nélkülünk fog eldőlni; a nagyobb erők mérkőzésénél mi nem fogunk döntő szerepet elérni soha. Ahhoz, hogy egy kicsi nép nagy erőt tudjon kifejteni, kell, hogy annak a népnek minden tagját az egymás iránti szeretet és összetartás hevítse. A mai politikának pedig teljesen sikerült ennek az egymás iránti szeretetnek éppen az ellenkezőjét elérnie. Én részemről nem tudok rajta sími, ha a köztársaság összes nemzeti kisebbségei egyöntetűen élet-halál harcot vívnak az elnyomó politika ellen Igazán komikus, de egyúttal szomorú dolog az, amikor pőrére vetkőzve látja az ember és az egész világ, hogy miként bánik a kis cseh nép az alája rendelt más népekkel; az a nép, amely ezelőtt pár órával még szabadulásért könyörgött, ma a legkérlclhctctlcncbb elnyomóvá tud átváltozni. A világ szimpátiájának nem ez a megszerzési módja. Egy kicsi, új állam talapzatának nem ez a pillére. Ezen politika sikerének a nagyzási hóbort bizony aligha fog használni. Vagy mondja, csak a külügyminiszter úr, mit ért cl a kisantanttal? Sikcrült-c ott vezető szerephez jutna? Mi úgy találjuk, hogy nem. A kis államok féltik a saját sorsukat és nem hajlandók sem a nagyszláv eszmének kedvéért, sem a nagy nyugati népek uszályhordozásába belepusztulni. Hogy minő nagy súlya van Bcncs úr befolyásának pl. Romániára nézve, annak kiáltó és jellemző tünete az, hogy nem bírja megakadályozni a podkarpatská rusi Técső község sérelmét, mely abból áll, hogy ezen község kisgazdáinak a románok által holdanként 25 koronáért elvett földjét visszaadassa, vagy méltányos úton kártalanítsa őket. A belső lehetetlen állapotra nézve utalok Podkarpatská Rus esetére. Ennek a területnek a békeszerződések szerint kifejezetten önrendelkezési joga van. Azok, akik a békeszerződéseket megalkották ezt az önrendelkezési jogot úgy értelmezték, hogy Podkarpatská Rusnak joga van dönteni a saját sorsa felett. Természetes folyománya az önrendelkezési jognak, a demokratikus alapon kiépített helyi önkormányzat és a központi törvényhozó testület, amelynek a Podkarpaská Rus belső igazgatását vezető kormányszervek is kell, hogy felelősséggel tartozzanak. Az önrendelkezési jog fogalma és lehetősége ezt kívánná meg. A békeszerződésekben nemzetközileg biztosított jogunk ez, amelyet elsősorban annak az államnak kellene megvédeni, amely megalakulását ennek a szerződésnek köszönheti. Mit tesz ezzel szemben a cselt kormány? A csehszlovák köztársaság legalább kifelé a demokrácia elvén épült, Podkarpatská Rus igazgatásában éppen erről szó sem leltet. A köz- és pénzügyi igazgatás, a közoktatás, a kereskedelem és közgazdaság intézésében minden téren csupán a Prágában megállapított és az itteni érdekeknek megfelelő szempontok az irányadók. A lakosság érdekeit figyelembe nem veszik; hogyan is vennék, amikor nincs is lehetőség reá, hogy azok a helyi közigazgatás útján kívánságaiknak kifejezést adjanak és érdekeik szerint cselekedjenek. A gazdasági élet teljesen elsorvadt. A népoktatás és középoktatás véglegesen cl van hanyagolva. Az alkoholizmus terjed; a vallási anarchia nő, a népjólét hihetetlen
