Angyal Béla: Dokumentumok az Országos Keresztényszocialista Párt történetéhez 1919-1936 - Fontes Historiae Hungarorum 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Dokumentumok

190 Angyal Béla mellett állást foglalni módjukban nem áll. Erősebb agitációnak kifejtését ajánlja és a helyzetet ismerve kijelenti, hogy ez a legszebb eredményekkel járna ránk nézve. Л tárgyalásokra vonatkozólag kijelenti, hogy bárhogy döntsön az elnöki tanács a legnagyobb óvatosságot ajánlja a néppárttal szemben, de áll ez annak vezérére, Hlinkára is, aki mint könnyen befolyá­solható egyén, minden lelkiismcret furdalás nélkül megteszi azt, hogy amit ma aláír, azt holnap nem tartja be. Figyelmeztet különösen arra, hogy nem a kölcsönös megértés szelleme vezeti Hlinkát felénk, hanem a végszükség, mert saját portáján, vagyis saját pártjában nem képes akaratát érvényre jut­tatni. Sőt kijelenti azt is, hogy ma is vannak a néppártban oly emberek, akik a kér szoc. pártot magyar pártnak tartják és a legkvalifíkálhatatlanabb megjegyzésekkel szokták illetni a pártot, komolyságot megkövetelő ülése­ken is. Tehát ily egyénekkel megspékelt vezetőségnek egyhangú állásfog­lalása a velünk való tárgyalások felvétele iránt mélyebb okokra vezethető vissza. Itt a létszükség kényszeríti a néppártot, s amennyiben ezen szükség megszűnne ő maga rúgná fel legelső ezt a megállapodást. Gramantik a néppárttal való fúzió ellen van, azonban a két pártnak bizonyos pontokban való megegyezését nem tartaná veszélyesnek. Hogy pedig a néppártnak el­lenünk való agitációját kellő értékére szállítsuk le, erősen kell kolportálni, hogy a néppárt volt az, aki a csehszlovák egység ellen volt szlovákokat a néppártból való kilépésre késztette a néppártnak csehophil politikája miatt. Mindenesetre a tárgyalásoknak felvételét ajánlja már csak udvariasságból is, nehogy ezt ellenünk kihasználják, miszerint a keresztény pártok egymás ellen való harcát mi tápláljuk, amikor az együttműködés lehetőségét aka­dályozzuk. Kniha az egyesülés illetve az együttműködés ellen szólal fel. A tárgyalás felvételét ajánlja, azonban a részt vevőknek azt köti lelkűkre, hogy a néppártból Hlinkának és a jobb érzésű szlovákoknak kiválását kell elősegíteni és megnyerni őket arra, hogy az autonómia alapjára helyezked­ve az illetők a kér. szoc. pártban helyezkedjenek el. Amennyiben ez nem volna lehetséges, akkor oda kell törekednünk, hogy a néppártot a csehophil politikától eltérítsük és hogy tiszta szlovák alapra helyezkedjék. Törekvé­sünk csak erre irányulhat. A népet pedig fel kell világosítanunk arról, hogy a csehszlovák államban 6 millió csehvel szemben van 3 500 000 német, 2 millió szlovák és közel egy millió magyar. Ha a csehekkel sikeresen szem­be akarunk szállni, akkor ezen 3 nemzetet kell megnyernünk és ez esetben számbelileg is megadja valós súlyunk és megadja számunkra a teljes érvé­nyesülésnek minden lehetőségét. A népet tehát oly irányban kell nevelni, hogy a szlovákoknak a németekkel és magyarokkal való legszorosabb együttműködése adhatja csak meg a csehekkel szemben azt az erőt ami őket az autonómiájuk birtokába juttatja. Szlugény: A csehszlovák néppárt­tal való közös akciót vagy együttműködést nem tartja kívánatosnak épp az ott helyt foglaló elemek miatt. A Hl inkával való egyezkedés ellen van. Hlinka ingatag és befolyásolható jelleme miatt. Azt tartja helyesnek, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents