Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Gyűlölet helyett megértéssel. Interjú Dobossy Lászlóval
DOBOSSY LÁSZLÓ 98 legelején, bizonyos igazoltatási eljárásnak voltak kitéve a közalkalmazottak, köztük az oktatók is. Egy szép napon, ez úgy novemberben lehetett, 1938 novemberében, szól nekem a pedellus tízórai szünetben, hogy egy úr keres a bejáratnál, menjek le ! hozzá. Le is mentem a bejárati kapuhoz, és az úr, aki keresett engem, Móricz Zsigmond volt. Szokásához híven, járta az országot. És mivel Kassa újonnan Magyarországhoz csatolt város volt, feljött Kassára is néhány napra. Ott, az iskola kapujában közölte velem, hogy úgy hallotta, bizonyos gondok, bajok vannak az én esetleges igazoltatásom körül, nevezetesen a múltam miatt. Felajánlotta, hogy összehoz engem azzal a minisztériumi vezető tisztviselővel, akit Budapestről küldtek fel, hogy az igazoltató bizottságnak legyen az elnöke. Ez a budapesti minisztériumi ember Bassola Zoltán102 volt, aki úgy látszik, már akkor is ahhoz a bizonyos népi irányzathoz tartozott, amelynek Móricz Zsigmond a vezetője volt. Tehát fölajánlotta, hogy este összehoz Bassola Zoltánnal, aki már akkor Kassán tartózkodott, és készítette elő a tanügyi dolgozók igazoltatási ügyeit. Na, hármasban beszélgettünk. Másnap Móricz Zsigmond visszautazott Budapestre, Bassola ott maradt, s megismétlődött a Borbíró Ferenc-történet, vagyis hogy az igazoltató bizottság elnökével a lehető legjobb baráti kapcsolatba kerültem, s ennek folytán semmi gond, baj, nehézség az igazoltatásom körül nem volt. Móricz Zsigmond kapcsolatban állt a sarlósokkal. Ön mikor ismerkedett meg vele? Móricz Zsigmonddal úgy ismerkedtem meg, hogy még a sarlós korszakunkban elég gyakori volt a találkozásunk, főleg Érsekújvárod:, ugyanis Móricz felesége, Simonyi Mária103 érsekújvári származású volt, és ezért Zsiga bácsi, ahogyan hívtuk őt, gyakran jött Újvárba. Nemcsak hogy jött, hanem a mi kalauzolásunkkal a városról is készített szociográfiai följegyzéseket, elbeszéléseket. Különösen nevezetes volt az az írása, amely a Nyugatban jelent meg, és az érsekújvári cigányság sorsáról, helyzetéről szólt; ugyanis Érsekújvárnak az a várostörténeti sajátossága, hogy a cigánytelepülés nem a városon kívül terül el, hanem bent van a városban. A péró? Ez a péró, igen. Úgyhogy ő eljött velünk a péróba, és megismerkedett cigány emberekkel, akikkel ezután nagyon barátságos beszélgetést folytatott, s erről nagyon szép emlékezést írt; a Nyugatban jelent meg, aztán természetesen kötetben is. De nemcsak a cigányügyről írt, hanem a városról általában. Azonfelül pedig amikor prágai diák voltam, meghívtuk Móricz Zsigmondot előadást tartani. Részt vett egy diákgyűlésen, amelyet mi, sarlósok szerveztünk, és amelyről ő hosszú, részletes levélben számolt be annak a barátnőjének, akit Kardosné Magas Olgának hívtak, s aki Debrecenben lakott és Móricz Zsigmonddal rendszeres levelezést folytatott. Ez a prágai levél megjelent, a Móricz-levelek között azóta is gyakran közük. Móriczot ugyanis az lepte meg és azt írja le, hogy azon a bizonyos összejövetelen, amelyen ő is részt vett Prágában, a magyar diákok milyen felelősen, milyen komolyan tárgyalnak különféle nemzeti ügyekről. Szóval meghatotta őt az 102 Bassola Zoltán (1902-1968): Magyarországi pedagógus. Magyar és latin-görög szakos tanárként tanított a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban Budapesten 1928-34 között. 1938-tól a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban volt segédtitkár, majd 1946-48 között államtitkár. 1957-től az Országos Széchenyi Könyvtár Tudományos munkatársaként tevékenykedett. 103 Simonyi Mária (1888-1959): Magyar színésznő. Főleg drámai szerepeiről ismert.
