Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Gyűlölet helyett megértéssel. Interjú Dobossy Lászlóval
DOBOSSY LÁSZLÓ 96 betöltésére. Tehát itt nem protekciózásról van szó, hanem bizalomról. Kiegészítésül még elmondom, amit egyébként - azt hiszem - már elmondtam egyszer, hogy bennünket, a hajdani Sarló nemzedék tagjait valami okból, illetve tudom jól, hogy milyen okból: a bizonyos koszorúügy következtében Magyarországról hivatalosan kitiltottak. Tehát mi Magyarországba vízumot vagy egyebet nem kaphattunk. Ezért én például hiába szerettem volna magyar egyetemre járni a tanulmányaim kiegészítése végett. Párizsba mehettem, máshová is mehettem, ahová akartam, csak Magyarországra nem. És akkor, íme,jön egy hivatalos magyar személyiség, aki nem a Grosschmid Gézákhoz meg a Tost Lászlókhoz,100 meg másokhoz megy, tehát ezekhez a bizonyos vaskalapos kassai urakhoz, hanem egy ilyen elég bizonytalan egzisztenciájú középiskolai tanárhoz. Ezekről a dolgokról nagyon beható és komoly beszélgetéseket folytattunk, és ezek a beszélgetések úgy maradtak meg az emlékezetemben, mint egy rendkívül becsületes, komoly embernek a közlései, amiket ő akkor nekem elmondott. Ő volt Borbíró Ferenc. Ámde az ő megbízatása csak addig tartott, amíg körülbelül nem egészen egy hónap múltán bekövetkezett a hivatalos hatalomátvétel, olyan formában, hogy a kormányzó, Horthy Miklós fehér lovon és díszhadsereg egységeitől kísérve bevonult a városba.101 Mi, én magam is természetesen a járda széléről néztük az egészet, és már akkor volt olyan érzésem, szemlélve a magyar katonaságot, hogy bizony eléggé szegényes még a díszegységeknek is a felszereltsége. Aznap este a Városháza dísztermében volt egy fogadás, amelyre természetesen én nem kaptam meghívást, hiszen magától értetődő volt, hogy az az előkelőségek számára volt. Itt Jozef Cársky kassai püspök szlovák nyelven üdvözölte a kormányzót. Erre a kormányzó, mintegy gesztusként horvát nyelven válaszolta szlovákul szóló kassai püspöknek. Bennünket, kassai értelmiségieket akkor este bizonyos aggályok már kísértettek, hogy talán-talán ez a látványos bevonulás meg ez a sok hűhó esetleg még következményekkel járhat. Ezt követően másnaptól kezdve megindult az áradat az anyaországból Kassa felé. Kassa volt ugyanis a legnagyobb magyar város, amely akkor Magyarországhoz került, úgyhogy rövid néhány nap alatt a város boltjai kiürültek, tudniillik a magyarországiak jöttek, és mindent, amit találtak, fölvásároltak. Szóval ez volt az a korszak, amikor a magyarországiakat csak úgy hívtuk, hogy „anyások”, ők pedig eléggé gyanakvóan néztek minket. Ezt főleg aztán a magyar hadseregben észleltem, ahol nem is leplezték, hogy Masaryk-fiókáknak, meg Beneš-bérenceknek, meg hasonlóknak neveztek bennünket, ottani magyarokat. Tehát ez nemcsak bizonyos rétegre vonatkozott, általában ez volt a helyzet. Én magam szem- és fültanúja voltam a következő kedves kis jelenetnek: bementem estefelé az egyik hentesboltba, valami apróságot vásárolni; egy anyaországi asszonyság szintén vásárolt valamit, és a kiszolgáló segéd átadta neki a csomagot, mondván: „Tessék parancsolni nagy-100 Tost László (1875-1945): Szlovákiai magyar politikus, az Országos Keresztényszocialista Párt egyik megszervezője. 1933-tól 1938-ig Kassa alpolgármestere, akit az első bécsi elöntés után néhány hónapra a város polgármesterévé neveztek ki. 1945 januárjában nyilasok végezték ki. 101 Dobossy a kassai eseményeket illetően pontatlanul emlékszik, hiszen a magyar honvédség nyolc nappal az első bécsi döntést követően, november 10-én vette birtokába a várost, Horthy bevonulása pedig egy nappal később, november 11-én ment végbe. Átmeneti állapot olyan értelemben volt, hogy november 10-től december 21-ig katonai közigazgatás működött, s csak azt követően lett bevezetve a polgári közigazgatás.
