Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Gyűlölet helyett megértéssel. Interjú Dobossy Lászlóval
meg a hangsúlyból meg a szövegből, hogy a bécsi döntés értelmében Kassa 95 Magyarországhoz került. Akkor elmentem a belvárosba, ami akkor már teljesen fel volt bolydulva, az egész lakosság az utcákon volt. A szlovákok sajnálkoztak, sírtak, a magyarok ellenkezőleg: ölelgették egymást. De meg kell mondanom, hogy legalábbis én semmiféle erőszaknak, atrocitásnak nyomát nem láttam. Én magam rögtön azzal kezdtem ezt az estémet, hogy megkerestem azokat a szlovák meg cseh kollégákat, akik természetesen elhagyják a várost, és elbúcsúztam tőlük. Megint csak meg kell mondanom, hogy ők teljesen természetesnek vették, hogy én mint magyar, maradok, ők mint szlovákok, távoznak. Senkinek még csak eszébe se jutott azt mondani, hogy menjek velük, vagy ilyesmi. Nem is küldte őket senki? Nem, föl se merült, legalábbis én nem láttam ilyesmit, nem is hallottam róla. Egyébként nagyon sok szlovák ottmaradt, főleg a bennszülött meg a környékbeli szlovákok közül, a többiek pedig már a következő naptól kezdve eltávoztak. Nyilván alakult valamiféle költöztető bizottság, amely őket segítette elvinni onnan. Tehát kialakult ott Kassán néhány hetes interregnum, a szlovák közigazgatás és egyáltalán a szlovák hatóságok eltávozása, és a magyar hatóságok megérkezése, berendezkedése között. Már aznap megérkezett az új magyar főispán, akit Borbíró Ferencnek hívtak." Ő üzent nekem, hogy szeretne velem megismerkedni. Természetesen csodálkoztam ezen, hogy miről kíván velem beszélgetni a magyar hatóság hivatalos képviselője, főispáni minőségben, velem, szegény tanárral. Borbíró Ferenc főispán egyedül jött Kassára. A családja otthon maradt, ugyanis ő csak arra az időszakra jött Kassára, amíg a hivatalos magyar átvétel végbemegy. De addig is élnie kellett a városnak, és ő volt megbízva ennek szervezésével. Mármost ő hogyan, hogyan nem, megkeresett engem, illetve üzent nekem, hogy valamelyik este szeretne velem megismerkedni. Azért mondtam előbb, hogy egyedül, család nélkül jött, mert az estéi mindig szabadok voltak, és esténként együtt sétáltunk vagy vacsoráztunk. Előbb még elmondom, hogy ez volt az én első találkozásom a hivatalos Magyarországgal, és hozzáteszem, hogy ez az első találkozás a lehető legkedvezőbb volt. Ugyanis ő elmondta nekem, hogy azért szeretne velem beszélgetni, mivel számára ez a bizonyos kassai világ, kassai társadalom teljesen ismeretlen. Én pedig, aki cseh egyetemen végeztem, cseh, magyar, szlovák kapcsolataim voltak, tehát ismertem és ismerem az embereket. Ő tehát azt szerette volna, hogy tanácsokkal legyek a segítségére, főleg arra vonatkozóan, hogy kiket bízhatna meg bizonyos feladatokkal, és hogy azok az emberek, akiket neki javasolnak, alkalmasak-e a vélt feladatra. Nos, magától értetődik, hogy én nyomban szabadkoztam, mondván, hogy énnekem soha semmiféle ilyen kapcsolataim nem voltak, én nem tudhatom, ki alkalmas arra, hogy bizonyos városi testületet irányítson, mire ő megmagyarázta nekem, hogy nem erről van szó, s azt is elmondta, hogy teljességgel helytelen az, amit a világban protekciózásnak neveznek. Tehát ha ő tőlem valakire vonatkozóan véleményt kér, s én azt mondom, hogy az illető alkalmasnak látszik erre, akkor ez nem jelent protekciót. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy én felelősséget vállalok azért, hogy az a személy, akit neki javasolok, alkalmas egy bizonyos funkció 99 99 Borbíró Ferenc (1879-1962): Magyar jogász. Szabadka főjegyzője volt 1908 és 1915 között, később Kassa főispánja lett. Ezt a tisztséget 1939-ben töltötte be. DOBOSSY LÁSZLÓ
